Aszalás

Ha rendelkezésre áll egy remekjó rakottkályha, aminek a tetején elfér néhány tepsi, könnyen vagánykodik az ember. Így a világ legegyszerűbb és magától adódó dolga az aszalás. A tepsikbe sütőpapírt teszek, arra karikázom vékonyan a kimagozott körtét, almát és nagyjából másfél nap múlva elkészül az igazi téli csemege, amit aztán kedvünkre fogyaszthatunk, használhatunk kásába, süteménybe, miegyébbe... 

Sütőtökös-almás pite

A pite tészta a szokásos máktortás, a töltelék pedig egy réteg zabpehely, egy szelet sülttök szétterítve (ez lehetett volna több), az egy kanál mézzel megöntözve, majd 5-6 db alma felszeletelve. Az almákat rétegenként fahéjaztam, mézeztem, a tetejére pedig még szezámmagot szórtam.

Vajas keksz

Ezt a receptet Fűszerkertnél olvastam, és épp csak annyit változtattam rajta, hogy az egy éves kislányom számára kicsit táplálóbb legyen.

Hozzávalók:
250 g vaj
200 g méz
2 tk. vaníliás cukor
1 csipet só
3 ek. tej
375 g liszt - fele sima liszt, fele teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
1 csapott tk. sütőpor
1 bio citrom reszelt héja

A vajat felolvasztottam, amint a recept írja, kissé megbarnítottam, átöntöttem egy keverőtálba és a hűtőbe téve hagytam visszadermedni (ez nekem túl sok idő, legközelebb nem olvasztom meg). Ezután robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a liszt és sütőpor kivételével mindent, és tovább kevertem. Majd a sütőporos lisztet adagonként beleszitáltam és villával elkevertem. A tésztát négyfelé szedtem, és próbáltam 3 cm széles hengereket formázni belőlük (jó ragacsos a méztől). Betettem őket a hűtőbe, hogy jól megkeményedjenek, ez elvileg fél óra, én elmentem itthonról, úgyhogy több volt.
A hengereket aztán fél cm-es szeletekre vágtam és kivajazott tepsire téve, 175 °C-on 10 percig sütöttem (hagyjunk helyet a korongok közt, mert megnőnek sütés közben).

Vegán máktorta

Hogy minden évben legyen legalább egy bejegyzés, közlöm az elmúlt idők egyik legnagyobb sütemény- / tortaélményét.

A mák az egyik legjobban fogyó sütemény alapanyag a házunk táján, és szerencsére ebben a rajongásban osztozunk jó páran, így egy nagyon fontos születésnapra egyértelmű volt, hogy mákos meglepetéssel kell előrukkolnunk.
A receptet Dulmina tündérkonyhájában leltem, de itt-ott egyszerűsítettem rajta a korlátaimból adódóan, és a tölteléket a saját verziós mákospite töltelékkel oldottam meg.

Így nagyjából a következőképpen alakult a recept:

Tészta:
Bő 35 deka zabpehelyliszt
10 dkg olvasztott margarinnak megfelelő olaj,
kevés só
kevés méz,
annyi zabtej, hogy fakanállal kavarható legyen a tészta

Töltelék:
25 dkg mák
6 dkg barna cukor
3 dl növényi tej
5 dkg dara
10 dkg mazsola

A tésztát belelapítottam a kivajazott csatos tortaformába, úgy hogy legyen széle, majd rálapátoltam a máktölteléket, és aszalt szilvák végtelen mennyiségével teleraktam a tetején. Közepes sütőhőmérsékleten sütöttük, amíg ellenállhatatlanul jó illata nem lett, és persze valamelyest megpirult a tészta széle.
Eszméletlen tömény és nagyon gyorsan fogy.

Medvehagymás túró

Újra itt a medvehagyma szezon, és kiderült, hogy nem csak a neve miatt könnyen keverhető Pécs és Bécs, de mindkettő mellett medvehagyma földeket lehet találni a környező erdőkben.
Mi most bécsi szedésű medvehagymával vagánykodunk még egy rövid ideig.

Vacsorának kíváló egy kis csokor medvehagyma felaprítva túróval elkeverve, sózva és borsozva, mellé rozskenyér és egy gyors saláta.
Mi most a salátát mozarellából, koktél paradicsomból, aszalt paradicsomból, medvehagymából valamint medvehagymára cserélt rukkolából állítottuk össze. Kevés tökmagolajjal és olíva olajjal, pici sóval és borssal elkevertem és már élvezhettük is a speckó, medvéknek való hagyma ízét.

palacsintacsiga mákkal és barackkal

...vagy valami ilyesmi.
Évekkel ezelőtt ettem valami ilyesmit a Firkászban (tizenháromker), és valahogy mostanában többször eszembe jutott, és végre ki is próbáltam/tuk - vendégség keretében, könnyű nyári evésre.

Személyenként 2-3 palacsintával érdemes számolni (talán inkáb három, de a nagy és vastag formátum), amit sütés után meg kell kenni vékonyan mézzel, fel kell tekerni, és felszeletelni. Erre kell töménytelen mennyiségben cukros vagy mézes mákot szórni, és hirtelen kicsit lepirítani. Enni pedig apróra vágott, mézzel csorgatott őszibarack-salátával érdemes. Gondolom, eperszezonban eperrel, szilvaszezonban pedig szilvával is kiváló lehet.
Nem emlékszem, ilyen volt-e a Firkászban (a mézes csavarás, az tuti nem volt), de örülök, hogy eszembe jutott! Nevezhetjük tk. alter gubának is.

A fotók Írisz kézügyességét dícsérik!

Töltött bonbon

Anyáknapjára gondoltam beújítok kicsit, és három olyan bonbont csináltam, amit eddig ilyen formában még soha. Nos, a háromból hárommal jól meg is szenvedtem.
Van ugye a kekszgolyó, amibe a rumos meggyet alig bírtam beletuszkolni. Mindig kibújt valahol, és úgy kellett összehegesztgetnem a burkolást. De legalább a kókuszreszelékbe hempergetés mindent eltakart.
Aztán elhatároztam, most kipróbálom a marcipánnal töltött csokibonbon készítését, ahogy Dolce vita is leírta (én nem ízesítettem ilyen spécin a marcipánt). Hááát, asszem nem olvasztottam meg eléggé a második adag csokit, ami így nem töltötte ki rendesen a formákat és a helyes kis réseken át kukkolt kifelé a marcipántöltelék.
Végül pedig itt a harmadik, s egyben legfinomabb :) Ez hiába nem úgy sikerült ahogy akartam, mégis annyira finom lett, hogy érdemes leírnom. Meg azért kicsit büszke vagyok, hogy most csináltam először csokikapszlikat, és azok elég csinosak lettek.


Én nagyon élvezem, ahogy bekapok egy bonbont és a fogam alatt roppan a kis csokikosár, aztán a lágy krémben ott lapul a meglepetésmogyoró, s ráadásnak a mogyorógrillázzsal is jól el lehet ropogtatni egy darabig :)

Mogyorós trüffelkosárkák
(kb. 23 db kosárka + a maradékból golyók)

Hozzávalók:
200 g étcsoki
100 g tejcsoki
50 g vaj
1 dl tejszín
10 evőkanál darált mogyoró
kb. 23 szem pörkölt mogyoró
mogyorógrillázs ill. darált mogyoró a díszítéshez
kb. 23 db papírkapszli (ca. 2,5 cm átmérőjű)

Azért írtam ilyen bután a mennyiségeket, mert gyakorló inasként először csak egy tábla csokival indultam neki a kapszligyártásnak, és ebből olyan 23 db lett. A töltelék viszont jóval többre lenne elegendő, tehát a maradékból simán golyókat gyártottam (meglepetésmogyi nélkül).

Először vízgőz fölött megolvasztottam 100 g étcsokit, amiből kb. fél teáskanálnyit csorgattam egy papírkapszliba. Ezt aztán egy ecsettel körben felkentem a kosárka falára, ügyelve hogy mindenhol nagyjából egyenletesen borítsa be. Ha kellett, még csorgattam hozzá egy kis csokit. A kapszlit aztán fejjel lefelé (fenékkel felfelé) leborítottam egy szilikon sütőlapra (a sütőpapír is tökéletesen megfelel). Az így keletkezett kb. 23 db csokikosárkát a szilikonlappal együtt betettem a hűtőbe szilárdulni. Nálam elvoltak vagy 2 napig is, mire eldöntöttem, hogyan fogom őket felhasználni. Miután jól megdermednek, nagyon könnyű lefejtegetni róluk a papírt, bár lehet, hogy papírkapszlija válogatja.

A töltelékhez a szokásos trüffelkrémet vettem alapul, vagyis a tejszínt és a vajat egy lábosban összeforralom, majd beletördelek egy-egy tábla ét- és tejcsokit, s addig kevergetem, míg teljesen felolvadnak. Ezúttal 10 ek. darált, pörkölt mogyorót kevertem bele ízesítésnek.
Aztán itt követtem el a hibát, ugyanis annyira kidermesztettem a hűtőben, hogy képtelenség volt kipasszírozni a nyomózsákból, pedig én olyan szép csillagosan akartam megtölteni vele a kosarakat. Igaz, közben rájöttem, hogy a csillagformámat is elhagytam valahol...
Úgyhogy miután a kosárkák mindegyikébe tettem egy szem pörkölt mogyorót, a trüffelt kiskanállal nyomkodtam beléjük, a tetejükre pedig mogyorógrillázst szórtam.
A maradék dermedt krémből pedig golóbisokat formáztam, s egy részüket grillázsba, más részüket darált mogyoróba hempergettem.

dinnyére sör

Akkor a lovashuszárok és a felhízlalt disznók után jöjjön egy kis desszert téma, ráadásul egy "házon belüli" variáció.

Kriszta mutatatta meg még karácsony előtt hogy is csinál bonbont (ő így csinálja), aztán a hozzászólás részben felmerültek változatok, ezeket gyúrtam egybe, és kiérleltem a saját változatomat. Kriszta szilvába tette a marcipánt, én viszont fordítottam a sorrenden: és mindent marcipánnal borítottam be, ami a kezembe akadt. Az aszaltszilvát dióval, az aszalt sárgabarackot pedig törökmogyoróval házasítottam, marcipánnal köpenyesítettem, majd nagyon keserű olvasztott csokiba forgattam.

A posztmodern csokoládéerdő engem annyira megfogott vizuálisan, hogy magam is nevelgettem egyet a konyhában, ami egyébként megmosolyogtatóan és hátborzongatóan gyönyörű!

De azért a bonbonokat is le lehet tuszkolni, ha muszáj...

Juhtúrós-spenótos lasagne

Már fotót egyszer tettem fel erről a kedvencek kategóriás lasagne-ról, és akkor ígértem, hogy majd a receptet is megírom. Azóta eltelt egy másfél - két év, és már itt is a recept:

A friss spenót pontos mennyiségét nem tudom, mert mostanában jobb híján fagyasztottból csináljuk, mégpedig két doboz felhasználásával.
A spenóthoz sót és fokhagymát teszünk, majd amikor már teljesen felolvadt/ megpuhult, egy kanál liszttel és némi növényi tejjel sűrítjük.
Juhtúróból 40 dkg-t keverünk össze egy nagy doboz tejföllel / joghurttal, pirított hagymával és fokhagymával, sóval, borssal.
A tepsi alját a spenótós szósszal kenjünk ki először, aztán rétegezzük felváltva a lasagne tészták közé a két tölteléket. A teteje juhtúrós, sajttal szórjuk meg, és tetszés szerint paradicsommal diszíthetjük.

Csokoládé fondü Hachez 88%-ossal

Van olyan, hogy az ember sokáig él együtt egy tárggyal mire rájön, hogy valójában mire is használható a leginkább.
Ez történt velem tegnap, amikor rájöttem, hogy a két kis mécsessel működő teamelegítőm csokoládé fondü gyanánt is remekül használható.

Szerencsére kéznél volt egy tábla 88%-os Hachez német csokoládé - amit beledaraboltam egy kis kerámia müzlis tálba-, valamint némi mártogatásra alkalmas alma, narancs és banán.

Hachez.de

Rózsavizes mangó lassi

Egy indiai édességet, joghurtos italt takar a lassi név. Úgy készítettem el, hogy egy kisdobozos mangópürét - vagy befőtett turmixolva, kevertem össze egy nagy doboz joghurttal, nagyjából fél dl rózsavízzel, és ízlés szerint vízzel. Ha ezekután még megkívánja, a mangó alapanyagtól függően, továbbédesíthető kevés mézzel. Hidegen tálaltam, és a kedvenc rózsateámmal díszítettem.

Earl Grey trüffel

Hogy az Earl Grey tea íze mennyire pompásan passzol a csokoládéhoz, azt ekkor tudtam meg. Aztán ahogy elkezdtem az idei bonbon próbagyártásokat, felötlött bennem a gondolat, hogy ezt a tea ízt belé oltom a trüffeleimbe is. Azt is rögtön tudtam, hogy hogyan. De azért kíváncsi voltam, hogy létezik-e már ilyen dolog, hát utánanéztem a neten és egy német nyelvű oldalon az én agyszüleményem majdnem tökéletes mását olvastam :) Ez megnyugtatott, hogy akkor működőképes lesz a bonbonom. Én csak annyiban térek el a német nyelvű recepttől, hogy (már megint) teszek bele darált kekszet is.
Most a külsőn is változtattam, kipróbáltam valami újat.

Hozzávalók (kb. 60 darabhoz):
1 dl tejszín
5 dkg vaj
3 filter Earl Grey tea
1 tábla étcsoki
1 tábla tejcsoki
3 ek. darált keksz
1/4 citrom reszelt héja
pár ek. kakópor
a díszítéshez: vágott mandula, cukrozott narancshéj, csokilapkák

A tejszínt felforralom és a teafilterekből beleszórom a teát, majd ázni hagyom 5-8 percig. Átszűröm egy másik lábasba (jól kinyomkodom a teából a levet), és a vajjal újra felforralom. Beletördelem a csokikat és addig kevergetem, míg teljesen felolvadnak. Belereszelem 1/4 citrom héját (szerintem több is mehet bele), majd a keksszel jól elkeverem.
Most kocka formájú trüffeleket akartam, ezért egy Toffifee-s papírdobozt kibéleltem folpackkal és ebbe öntöttem a masszát, majd pár órára hűvösre tettem.


Amikor teljesen megdermed a krém, szépen kiborítom a dobozból, és gyönyörűen lejön róla a fólia. Nagyjából szabályos kockákra vagdosom és átszitált kakaóporba hempergetem (csínján a kakaóporral, mert különben majd jól ráragad a nyelvünkre-fogunkra). Csak ezután jutott eszembe, hogy valamit nyomkodni kéne a kockák tetejére, így a díszítés kellőképpen mobilis lett, magyarul szeretnének lepotyogni. (Majd legközelebb másképp csinálom.)
Némelyikre vágott mandulát, másokra cukrozott narancshéjat biggyesztettem, néhányat meg megszórtam csokilapkákkal.

Nos, a végeredmény nagyszerű lett! :)) Fantasztikusan kellemes az Earl Grey aromája, ami nem tolakodó, épphogy kiérezni a csokiból. A gyártás során gondolkodtam, hogy inkább 4 teafiltert tegyek-e bele, de nekem így pont jó lett. És komolyan mondom, nekem ez még jobban is ízlik, mint a teás Lindt csoki :)

Ajándék bonbon

Egy kedves kollégámnak készítettem tegnap este (éjjel :o( ) ezeket a bonbonokat, cserébe amiért tett nekem egy ide-oda-fel-le-átszerelős autós szívességet. Hja bizony megvan annak is az előnye, ha az ember lánya ilyen férfias munkahelyen dolgozik :)



Szóval kétféle bonbonról van szó.
Az egyik egy marcipánba töltött rumos aszalt gyümölcsös bonbon, a másik pedig egy csokitrüffelszerűség, aminek az eredeti receptjét még tavaly találtam a Nők Lapja Cafén kávébomba néven. Nos, én ezt a receptet azóta is variálgatom, most egy narancsos-grillázsos trüffel született.

1. Marcipánba töltött rumos aszalt gyümölcsös bonbon
Mivel sajna nem kaptam marcipánt a Lidl-ben, vettem egy 20 dkg-os őrült mandulát, és Rebaba útmutatása szerint életemben először magam készítettem marcipánt. Őszintén szólva, amikor megkóstoltam a kész masszát, savanyú-szomorú képpel konstatáltam, hogy túlságosan édes ez nekem :( Aztán amikor már a kész bonbonban összevegyült a gyümölccsel és keserű csokival, boldog arccal konstatáltam, hogy de hisz ennek az égvilágon semmi baja, éppen így jó :) Miután marci kész lett, és betettem a hűtőbe, egy 20 dkg-os vegyes aszaltgyümölcs (körte, füge, sárgabarack, szilva) kb. felét-háromnegyedét felvagdaltam és rumba áztattam. Ezután elmentem otthonról...
...mikor hazajöttem, gőz fölött felolvasztottam 2 tábla étcsokit és szépen nekiálltam az összeszerelésnek: egy-egy gyümölcsdarabot bebugyoláltam marcipánba, golyót formáztam belőle, és a szokásos módszeremmel bevontam csokival. Kb. 40 db lett.

2. Narancsos trüffel grillázssal
1 dl tejszínt 5 dkg vajjal felforraltam, beletördeltem 1-1 tábla étcsokit + tejcsokit és addig kevergettem, míg a csoki felolvadt benne. Belereszeltem egy narancs héját és elkevertem 3 ek. darált keksszel, majd kihűtöttem. Legjobb egy éjszakára hűtőbe tenni, mert különben elég kezelhetetlen a massza. Eredetileg még kekszmorzsa sincs a receptben, de egyrészt keksszel még finomabb, másrészt így valamivel szilárdabb lesz a krém. Én csináltam már 8 ek. darált keksszel is, úgy viszont másnapra igencsak baltával kellett kibányászni az edényből. Most nem volt időm az éjszakázásra, kb. 2 órát fagyoskodott az ablakpárkányon, de így is olvadt rendesen a kezemben. A formázás tehát úgy történik, hogy kiskanállal kis halmokat szedek a dermedt krémből, amit meg kéne próbálni golyóvá formálni (ahha...), és ezeket valamiben (csokireszelék, valamilyen durvára tört csonthéjas, kakópor stb.) meghempergetni, ami nálam most boltban vásárolt nagyon jó kis mogyoró grillázs volt.
A végeredmény: csodás ízorgia :)

A bonbonokat papírkapszlikba és bádogdobozba tettem, majd be a hűtőbe.
Mondhatom, óriási sikere volt ma reggel a fiúk körében :) Asszem elég csak annyit mondanom, hogy kaptam tőlük egy 5000 db-os megrendelést a karácsonyi céges bulihoz :D

Meleg tésztasaláta

Csak a hozzávalók beszerzéséből hazaérve vettem észre, hogy a szuper tésztás recept, amit kinéztem, az egy tésztasaláta - tehát nem meleg étel. De ha már megvolt minden hozzávaló, nem mondtam le róla, így a főtt tésztával való összekeverés után betoltam a sütőbe 10 perce az egészet és végül mégiscsak meleget vacsorázhattunk.

A tésztához a következők kerültek: egy fél lila hagyma apróra vágva, kb. 10 dkg ruccola, 35 dkg paradicsom (a recept szerint koktél paradicsom) felaprítva, 3 e.k. fekete olajbogyó felkarikázva, 3-4 db aszalt paradicsom felvagdosva, 15 dkg füstölt mozzarella kis kockákra vágva, egy e.k. balzsamecet, egy e.k. olíva olaj, só és feketebors.

Mindezt a Reader's Digest kiadásában megjelent - Az életerő konyhája - c. könyvből vettem.
A könyv a zöldségevés mellett kampányol, felsorolva külön a legjobb zöldségeket h. melyik miért nagyon jó, és leginkább, nagyon érdekes sok-zöldséges húsos recepteket ajánl, bizonyítva hogy a zöldségevés beépíthető az étrendbe úgyis, hogy le sem kell mondani az állatok megevéséről :P.

Egzotikus gyümölcssaláta

Elöljáróban néhány megjegyzés, tapasztalat.
1. Az öntetben a túrót nyugodtan lehet helyettesíteni további kefírrel, joghurttal. Én csak azért csináltam túróval, hogy tartalmasabb legyen, lévén nálam most főétkezést helyettesít.
2. Azt az egy evőkanál mézet is ki kellett volna hagynom, mert az én ízlésemnek ez már így is túl édes, főleg a banán miatt.
3. Most ricottát használtam, mert az volt itthon (és amúgy is lejár és meg kell enni), de rá kellett jönnöm, hogy azért én inkább vonzódom a mi jó kis hazai túrónkhoz. A ricotta ugyan szép krémes lett, de olyan apró szemcsés, hogy az az érzésem, mintha valami instant túróporból lenne az öntet :(

Amúgy más bajom nincs vele :)


Hozzávalók:
25 dkg túró
1 kis pohár kefír
1 ek. méz (elhagyható, sőt)
3 ek. kókusztejpor
2 banán
2 zöldalma
2 narancs

A túrót jól elkeverem a kefírrel, mézzel és kókusztejporral. Ezután a gyümölcsöket megpucolom és egy tálba kockázom, ráöntöm a túrókrémet és jól összekeverem. Ha egy kicsit áll a hűtőben, jobban összeérnek az ízek.
Vigyázat, ebből óriási adag lesz!

Fehérmártásos zöldséges gnocchi

Nagyon gyorsan elkészíthető ebéd, amennyiben nem házilag készül a gnocchi, vagy van lefagyasztva.
Sajnos nálunk idő hiányában nem készült házilag, raktáron sem volt, így bolti gombóckák kerültek a fazékba.

A szósz is a - mi van itthon - elgondolás alapján készült, így hagymát píritottam, rá egy nagyobb paradicsomot apróra vágva, és zöld borsót, sót, oregánót, kakkukfűvet tettem.
Amikor minden jól megpirult, ehető puhaságúra főtt, akkor egy kanál lisztel átforgattam, majd kb. fél dl tejjel felöntöttem, reszelt sajtot forgattam bele és végül két evőkanál tejfölt.
A sok tejtermék azért kerülhetett bele, mert én ebből nem ettem.
De zabtejjel, szója joghurttal kivitelezhető tejmentes rajongók számára.
A tetejét sajttal és póréhagymával dobáltam meg.

Spinach raita - Joghurtos spenót

A spenót raita-val végül bezárul egy indiai menü leírása. A szószós főtt ételeket curry-nek hívják, és ezekhez a különböző curry-khez a joghurtos szószos salátafélék, azaz raita-k bármelyikét el lehet készíteni tetszés szerint, és szinte akármelyik kenyérfélét vagy rizst lehet köretként tálalni. Így ennek az összeállításnak az elemei szabadon felhasználhatóak egyesével más egyebekkel kiegészítve. Sőt már ebben a leírásban is szerepel egy variáns, pont a spenótos raita helyett egy korábbi alkalommal dió chutney készült.

A teljes bemutatásra került sor:
1. naan: kelt tésztás, tejes-vajas lepénykenyér
2. paneer makhani: házisajt vajjal
3. vegetable korma: zöldségek fűszeres szószban /- nem tudom a korma magyar megfelelőjét sajna./
4. walnut chutney: dió csatni :) - ez a chutney jellegében és a felhasználás mennyiségét tekintve leginkább a tormához hasonló jelenség.
4b. spinach raita - dió chutney helyett készíthetjük ezt is.

SPINACH RAITA
HOZZÁVALÓK

80 dkg natúr joghurt
10 dkg finomra aprított spenót levél
1 t.k. mustármag
fél t.k. fehérbors
só ízlés szerint
1 zöld chili apróra vágva*
1 t.k olaj/ ghee
pirított őrőlt kömény*

1. Az olajat/ gheet felmelegítjük közepes lángon.
2. Beletesszük a mustármagot, és amikor pattogni kezd, hozzáadjuk a spenótot, 2-3 percig sütjük.
3. Megszórjuk fehérborssal, sóval majd belerakjuk a chilit.
4. Levesszük a lángról és hagyjuk kihűlni.
5. Elkeverjük a joghurttal.
6. Őrőlt köménnyel vagy zöld chilivel díszítjük.

A *-gal jelölt hozzávalók, ha máshol nem, a Szép Kis Indiában tutiszáz beszerezhetőek.

Paneer Makhani - Házisajt vajjal

Nagyjából két hete írtam meg a dió chutney és a zöldséges korma receptjét, ami a most következő paneer makhani avagy házisajt vajjal és a naan nevű - kelt tésztás kenyér félével alkot egy teljes kört. A főzőtanfolyamon a leírásban a dió chutney helyett alapból spenótós raita szerepelt, de akut spenót hiány miatt hozzájuthattunk a diós kis finomság készítésének titkához is. A hétvégén viszont, miután dió chutney-m már volt készen, fagyasztva, ezért megcsináltam a spenótos raita-t is. Hűű de bonyolult! :)
Tehát a recept:

PANEER MAKHANI (Házisajt vajjal)
HOZZÁVALÓK:

paradicsom szósz - egybepürésítve:
4 nagy paradicsom
1 db zöld chili (ollóval apróra vagdosva)*
egy kb 2 centis gyömbérdarab reszelve v. aprítva*

30 dkg házisajt
4 e.k. olaj/ ghee*
1 e.k. vaj
fél t.k. római kömény mag
1 t.k. őrőt római kömény
2 t.k. fokhagyma v. fokhagyma krém*
fél t.k. garam masala*
2 t.k. őrőlt koriander
só ízlés szerint
fél t.k. őrőlt piros chili
1 t.k. őrőlt piros paprika
2 e.k. szárított görögszéna levél*
2 e.k. sűrített paradicsom
fél pohár víz
3 e.k. natúr joghurt

(0. A házisajt úgy készül, hogy 3 liter zsíros, lehetőleg házitejbe, amikor habosan forrni kezd beleteszünk 6 e.k. 6%-os ecetet, majd egy szűrőbe helyezett konyharuhán keresztül szűrjük és egy vizzel teli lábos alatt lapos kerek formára préseljük negyed óra alatt. Majd felkockázzuk. Képes, részletes leírás: itt. )

1. Összeállítjuk a paradicsomból, chiliből és gyömbérből álló szószt, simává pürésítjük. Félretesszük.
2. Olajat v. gheet melegítünk egy serpenyőben és beletesszük a köménymagot, amikor aranybarnává válik, hozzáadjuk a fokhagymát.
3. Amikor a fokhagyma színe megváltozik, beleöntjük az előre elkészített paradicsomos szószt, és addig főzzük, amíg elfő a leve.
4. Hozzátesszük a görögszéna levelet és a sűrített paradicsomot ...
5. ... majd az őrőlt fűszereket, a koriandert, garam masalát, köményt, sót, piros chilit és piros paprikát. Jól összekeverjük, és addig főzzük, amíg a massza el nem válik az olajtól - ez jól észrevehető. :)
6. Hozzáöntjük a vizet, felforraljuk, majd lassú tűzön főzzük 4-5 percig.
7. Összetörve beleteszünk 2-3 kocka házisajtot, majd az összes többi kockát és a vajat.
8. Félretesszük kicsit hűlni mielőtt felszolgálnánk.
9. Tálalás előtt hozzáadjuk a joghurtot és lassú tűzön még kicsit melegítjük.

A *-gal jelölt hozzávalók, ha máshol nem, a Szép Kis Indiában tutiszáz beszerezhetőek.

mocsár - korianderes mentás cukkini krémleves

Írisz előző "mocsár" bejegyzéséről jutott eszembe, hogy a cukkini krémleves, amit vasárnap főztem, ugyancsak a megtisztelő mocsár megnevezésre tarthat számot. Eredetileg csak "mezei" korianderes cukkini krémlevesnek készült, de tegnap este volt egy francia-olasz-portugál film (Tíz nap szeptemberben, Juliette Binoche főszereplésével), amiben a főszereplők az étterem előtt a kocsijában rájuk várakozó lúzer bérgyilkosnak mentás cukkini levest küldetnek (de nem kéri). Úgyhogy a mai melegítésnél eszembe jutott, kipróbálom hogy passzolnak ezek a zöldek egymáshoz. Hát mondhatom: remekül!

Hozzávalók:

3 közepes (kb. fél kilo) cukkini (héjastól)

3 nagy gerezd fokhagyma

2 dl sűrű tejföl

1 púpos teáskanál őrölt korianderpor

só, fehérbors ízlés szerint

1 evőkanál mentalekvár (a Szép Kis Indiában beszerezhető, de szerintem friss mentával is kiváló, csak nekem most nincs ilyen itthon).

A cukkiniket kockákra vágtam, kis oliván párolni kezdtem a porfűszerekkel, a sóval és a szétnyomott fokhagymával (egy csepp vizet lehet alá tenni), majd amikor már szét lehetett nyomni villával a belét, akkor botturmixszal elegyengettem, hozzákevertem a tejfölt, és annyi vízzel higítottam, hogy sűrű krémleves váljon belőle. Általában kenyér- vagy zsemlekockát pirítok hozzá, és reszelt parmezánnal szórom meg, de ezúttal egy nagy kanál mentalekvárt (ami nem más, mint citromban, olajban és chiliben eltett darabolt mentalevél) kevertem hozzá a melegítés utolsó percében. Kicsit zöldebb lett (pont, mint a szomszéd kertje :), kicsit csípősebb, de egyben hűs is. Szerintem a filmben szereplő William Pound névre hallgató, versfaragó, a pszichoanalitikusával non-stop telefonon értekező bérgyilkosnak is meg kellett volna kóstolnia. Annál is inkább, mert a film végére sajnálatos körülmények között elhalálozott, így több lehetősége nem lesz erre. De hát mondtam, hogy lúzer!

Újabb gyömbéres felvonás

Csak most csokival.


Már jó rég megvettem a szilikonos jégkockatartókat, direkt azért, hogy csokibigyókat gyártsak benne. Aztán ez egész eddig váratott magára. Most viszont, hogy van otthon friss gyömbérem, muszáj volt kipróbálni csokival.
Dolce Vita gyömbéres csokija és Gabojsza csokiszívei adták az ötletet. Ez még nagyon kísérleti stádium nálam, bár így is nagyon finom lett. Azért legközelebb nem teszek bele ennyi tejszínt (vagy egyáltalán semennyit), mert így kicsit olvadékony a kézben, valamint gyömbérből is többet rakok, mert alig érezni az ízét.

Hozzávalók:
20 dkg 60%-os étcsoki
1 dl 30%-os tejszín
2-3 tk. reszelt gyömbér
egy kis kandírozott narancshéj
pár szem mandula

A csokit vízgőz felett felolvasztom (tényleg. és nem mikróban :o) ), aztán elkeverem benne a felforrósított tejszínt és a reszelt gyömbért. Telepakolgatom vele a szilikon jégkockatartókat (egy kagylós és egy kockás tele is lett), aztán hogy ne legyen olyan snassz, még pár darabra raktam kandírozott narancshéjat, másik pár darabba meg egész mandulát nyomkodtam. A legjobb egy éjszakára hűtőbe tenni.
Ami a hátránya - hogy kissé olvadós -, az egyben az előnye is, mert nagyon finoman szétomlik az ember szájában. Hmmm.