Fagylalt helyett

Azt hiszem ez az a recept, amit már mindenki megcsinált legalább egyszer jobb ötlete híján.
Ha a hozzávalók felhasználás előtt pár órával bekerültek a hűtőbe, akkor a végeredmény tényleg fagylalt élményhez hasonló lehet.
Miután mostanság a cukor fogyasztásunkat is minimálisra csökkentettük, így nálunk a gyümölcsös édességekbe banán kerül édesítésként, ami sajnos nem helyi termék (ahogy persze a nádcukor sem volna az).
A további összetevők ízlés és lehetőség szerint változhatnak, mi most ribizlit és őszibarackot használtunk fel.
A gyümölcsöket összeturmixolom, majd megduplázom a mennyiséget zabtejjel. Próbáltuk már sárgadinnyével, szederrel is, minden variációval elégedettek voltunk :).

Igyunk!

Ön dönt iszik, vagy inkább beteg

Ismert tények: Az újszülöttek kb. 75-80%-át víz képezi. A felnőttek testének kb. 60-70%-a víz, pl. egy 80 kg súlyú felnőtt szervezet kb. 54 l vizet tartalmaz. Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz.

Dr. F. Batmanghelidj felfedezését az orvosi gyakorlatban, a kerék felfedezéséhez lehet hasonlítani: egyszerű, de zseniális és minden eddigi hozzáállást megváltoztat

Batmanghelidj professzor nézeteit immár több tucat orvosi konferencián adta elő, szervezetek jöttek létre ezen paradigma terjesztése érdekében és számos elismerést söpört már be érte. No, de minket a gyakorlati megvalósítás érdekel. Nézzük, mi is ez a "felfedezés".

A professzor kutatásai alapján rájött, hogy a krónikus (folyamatos) vízhiány az oka a legtöbb testi betegségünknek! Az emberi test eredeti terve ugyanis tökéletesebb, mint képzeljük. Egy igen bonyolult, ámde célirányos vízszabályozó rendszer működik testünkben, amely vízhiányos állapotban készleteinket a megfelelő elsőbbségi szabályok figyelemben tartásával csoportosítja át. Azaz elsődlegesen az agyunkat táplálja, aztán a létfenntartó rendszereinket és így tovább a szervezetünk működéséhez nélkülözhetőbb szerveinket (mint például izületeinket).

A probléma ott kezdődik, hogy a vízhiányos állapotot mindenki a szomjúság kialakulásával, a "száraz száj" érzéssel azonosítja. Holott a száraz száj érzés kialakulása a vízhiány már egy elfajult állapotához tartozik. Ilyenkor szervezetünk már régen szomjazik, csak mi nem vesszük észre ennek jeleit, mert hosszú évek alatt rászoktatjuk magunkat a szomjúság egy bizonyos mértékig való elviselésére. Kritikus esetben vannak emberek, akik napi fél-egy liter vizet is alig isznak meg.

Nem betegek vagyunk, csak szomjasak!

Sokan nem állunk meg és nem gondolkodtunk el azon, hogy ha testünk főleg vízből áll, hogyan fog csúcsteljesítményt nyújtani, ha nem iszunk rendszeresen vizet?

A skorbut a C-vitamin hiánya, a beriberi a B-vitamin hiánya, az anémia vashiány, az angolkór pedig D-vitamin hiány. Pedig ezek csak az emberi szervezet egy-egy összetevőjének hiányát mutatják. Komolyan hiheti bárki, hogy ezek után megúszhatjuk, ha pont a vizet nem pótoljuk a szervezetünkből, ami a testünk 75%-át teszi ki?

Az emberi test még akkor is vízhiányossá tud válni, ha bőséges vízmennyiség áll a rendelkezésére. Az emberek, úgy tűnik ugyanis, hogy elvesztik szomjúság érzetüket és a szükséges vízmennyiség utáni vágyukat. Nem ismerik fel vízszükségletüket, ezzel fokozatosan egyre növekvő mértékben vízhiányossá válnak és a kor előrehaladtával krónikusan dehidratálttá válnak (állandó jelleggel fennálló vízhiányos állapot).


Nézzük meg, hogy mik a következményei a vízvesztésnek:

* Vér sűrűsége növekszik (besűrűsödik),
* Növekszik a káliumkoncentráltság -> szomjúság érzet alakul ki,
o A szomjúságérzet már egy elkésett jelzés! Ilyenkor a vízveszteség már nagyobb, mint a testtömeg 1%-a, ami kb. háromnegyed liter víz hiányát jelzi!
* Pulzusszám emelkedés!
o A szívnek percenként 3-5 ütéssel többet kell végeznie ahhoz, hogy a sűrűbb vért a sejtekhez pumpálja, hogy a sejtek az izommunkához szükséges oxigénhez továbbra is hozzájussanak.


Néhány szó a szomjúságérzetről:

* Az életkorral változik,
o Minél idősebb valaki, annál kisebb a szomjúságérzete, ezért idősebb korban fokozottabban kell figyelni a folyadékpótlásra.
o A szomjúság, a száraz száj érzés már egy elkésett jelzés!
* A szomjúságérzet alapján a tényleges vízveszteségnek csak felét vagyunk képesek pótolni!
* A fizikai terhelés részben elnyomja a szomjúságot. Nem figyelünk oda annyira. Így ha sokat dolgozunk, akkor szándékosan fordítsunk figyelmet a rendszeres folyadékpótlásra!


Érdekesség: intenzív sporttevékenység közben, különösen nagy melegben a vízveszteség mértéke elérheti a 2 litert óránként!

A táblázat a vízveszteség mértékében a felmerülő tüneteket mutatja

1-5%
Szomjúság
Türelmetlenség
Étvágytalanság
Bőrpír
Emelkedő pulzusszám
Émelygés

6- 10%
Szédülés, fejfájás
Nehéz légzés
Végtagok bizsergése
Magas vérsűrűség
Nehéz nyálképzés
Nehézkes beszéd

11-20%
Izomgörcsök
Homályos látás
Nyelési nehézség
Nagyothallás
Fájdalmas vizelés
Érzéketlen, ráncos bőr

Az emberi szervezet naponta átlagosan majdnem 2,5 liter vizet veszít:

* Párolgás (bőr), izzadás: 500 ml
* Kilélegzett levegő: 350 ml
* Széklet: 150 ml
* Vizelet: 1500 ml

Összesen kb.: 2500 ml naponta

Amint látszik pusztán izzadással és légzéssel, napi majdnem 1 liter folyadékot veszítünk (természetesen ez függ a hőmérséklettől)!

Ehhez képest nézzük a bevitel oldalát egy átlagos esetben:

* Folyadékok: 1000 ml
* Táplálék: 1200 ml
* A tápanyagok elégetése során keletkező víz: 300 ml

Összesen: 2500 ml naponta

A folyadékok általában nem tiszta vízből erednek. Ezzel mi a probléma? Például, ha egészségesen élünk és gyümölcslevet iszunk, akkor a gyümölcslé szárazanyag tartalmának feldolgozásához annak víztartalma nagyjából el is használódik. A táplálékkal felvett vízmennyiség ugyancsak nem tekinthető a szervezet vízellátásának, hiszen ez teljes egészében a táplálék feldolgozásra és a szervezet méregtelenítésére fordítódik (sőt általában ez még kevés is hozzá). A tápanyagok (zsírok fehérjék, szénhidrátok) elégetésével keletkezett víz az egész vízforgalomhoz képest, talán ha vésztartaléknak elegendő.

A fenti átlagos napi bevitel hibája, hogy a méregtelenítési folyamatok vízigényeit (ezek igénylik a legtöbb vizet) egyszerűen nem fedezi.

A fentieket figyelemben tartva a helyes napi bevitelnek tehát így kellene kinéznie:

* Tiszta víz: 2000 ml
* Táplálék: 1200 ml
* A tápanyagok elégetése során keletkező víz: 300 ml

Összesen: 3500 ml naponta

Dr. Batmanghelidj szerint a szervezet napi tiszta vízszükséglete legalább 1,5 - 2 liter (6-8 vizespohár). Ezt soha ne egyben, inkább szabályos időszakonként elosztva fogyasszunk!


A professzor tudományos értekezések, és konferenciák tucatjain bizonyította, hogy szabályozott és rendszeres folyadékfogyasztással számos betegségtől és fájdalomtól kímélhetnék meg az emberek magukat.

Milyen fájdalmakat lehet megelőzni a napi rendszeres vízfogyasztással?

* Emésztőrendszeri fájdalmak
* Reumatikus ízületi fájdalmak
* Szívfájdalmak a járás során, vagy az esti pihenéskor
* Alháti fájdalmak
* Nyaki fájdalmak
* Időszakos sántítás (járás közbeni lábfájdalmak)
* Migrén és elhúzódó fejfájások
* Vastagbélgyulladással járó fájdalmak és az azzal társuló székrekedéses fájdalmak

Egyéb problémák, amikre jótékony hatással van:

* stressz oldása
* magas vérnyomás
* magas vérkoleszterin
* testsúly többlet

Az emésztőrendszeri fájdalom sokszor az emberi test legfontosabb, a vízhiányról hírt hozó jelzése.

Figyelem! Amikor ismétlőleges fájdalmakat tapasztalunk annak ellenére, hogy vízbevitelünket több napon keresztül rendszeressé és fokozottá tettük, a kórmegállapítás végett érdemes orvoshoz fordulni.

nekem mindegy, csak a színe legyen vörös

... a hőmérséklete pedig nagyon hűs

pl.: sangria jéggel

itt meg a Quimby féle vörös perzsős, ihletadó: Legyen vörös (indavideo)

Tavaszváró gyümölcsmix

mixelés után

Még amikor az első napsugarak sem voltak hajlandóak idekacsintani, akkor találtam ki, hogy azért is tavaszt játszom, mert ez tűrhetetlen egyébként. Almát préseltem és a levéhez mélyhűtött piros gyümölcs keveréket mixeltem botmixerrel. És íme a tavasz!
Ha nem áll rendelkezésre gyümölcsprés, akkor valami jó minőségű százas almalé is tökéletesen alkalmas a célra.

mixelés előtt

teák a toroknak - bögrék a szemnek

Két nagyszerű teakeveréket szeretnék ajánlani, ami már többeket megmentett mostanság az influenzás, megfázásos és torokfájásos időszakban. A keverékek leírását Anyukámtól kaptam, sőt bekevere az egyik teát is még több más nagyon hasznos, saját kezű válogatással együtt karácsonyra.

1. Torokfájásra a következő gyógynövények 1:1 -es keveréke ajánlott (ha minden nem kapható a herbáriában, a kövér betűvel szedettekből is összeállítható a varázsital):
apróbojtorjánfű, bodzavirág, fehérmályvalevél, kakukkfű, kerekrepkény, kamilla, zsályalevél, vadgesztenyelevél, cserszömörcelevél

2. Megfázásra ugyancsak 1:1 arányban:
csipkebogyó, bodzavirág, kamilla, szederlevél, hibiszkusz

A bögrék pedig a Londoni Design Museum boltjából származnak, aki sokat dolgozik színekkel és nyomdával, az szerintem jót mosolyog (vagy látni sem bírja) a színválasztáshoz elengedhetetlen pantone skála egy - egy kódjával és színével ellátott bögréken.
Az öltet szerintem szuperjó, a kivitelezés sajna már sokkal kevésbé, egyrészt a színek nem színhelyesek - pedig a célközönségnél ez gyenge pont, másrészt a bögre nem túl jó minőségű, vékonyfalú, hmm... ....kínai porcelán.

Rózsavizes mangó lassi

Egy indiai édességet, joghurtos italt takar a lassi név. Úgy készítettem el, hogy egy kisdobozos mangópürét - vagy befőtett turmixolva, kevertem össze egy nagy doboz joghurttal, nagyjából fél dl rózsavízzel, és ízlés szerint vízzel. Ha ezekután még megkívánja, a mangó alapanyagtól függően, továbbédesíthető kevés mézzel. Hidegen tálaltam, és a kedvenc rózsateámmal díszítettem.

Léböjt után

Léböjt.
Nehéz róla írni, a legtöbb élmény olyan jellegű, amit ha az ember nem él meg, leírva - olvasva, nem tudja elképzelni.
Az első, mindenki számára megfoghatatlan dolog, hogy nem vagyok éhes. Írhatnám bármekorra óriási betűkkel, nagyon hihetetlen.
Könnyebb elképzelni, hogy élvezem az önsanyargatást, mint azt hogy őszintén mondom ezt.
Nehéz leírni azt, hogy mekkora élmény az, ahogy figyelemmel követhetem, amint a szervezetem fellélegzik, megkönnyebbül, üres és írtó hálás lesz, hogy megtisztult.

A legfontosabb dolgok, amikre szerintem nagyon kell figyelni, azok a következők:

A napi kezdő 7dl Mira sósvíz nélkül nem lehet megcsinálni, ez a kulcsa az egésznek.
Emiatt nem vagyok éhes, emiatt nem vagyok rosszul. Nem mondom, hogy a legkellemesebb élmény, sőt azt hiszem ez a legkellemetlenebb pontja a napi rutinnak. De nem azért, mert ez olyan szőrnyű, hanem számomra ezenkívűl mindenmás csupa élvezhető dolog.
(Van aki vállalja a beöntést, mint beviteli formát, én még a gondolattól is berzenkedem, képtelen vagyok rá, pedig lehet h. kevésbé kellemetlen, mint ledönteni nagyjából egy húzamban ezt a lötyit. )

Nagyon fontos, hogy frissen-nagyon frissen! préselt legyen az alma és répalé. Szerencsémre három percre tőlünk van egy frissenpréselő hely, így nem kellett gyümölcsprésre beruháznom, de a következő böjtöt nem kezdem el saját prés nélkül. Csak kétszer volt, hogy azt éreztem, - és miután egy idő után teljesen üres a szervezet, csak az van benne, amit aznap fogyasztasz, ezért meg is tapasztalhattam - hogy nem volt túl tiszta, vagy jó, a gyümölcs, amit lepréseltek.
Jobb, ha saját magam mosom meg annyira a préselendőt, amennyire azt én igénylem.

Ugyancsak lényeges, hogy tényleg meglegyen a napi négy liter folyadék, víz vagy gyógynövény teák.

Fontos az időzítés is, én ezt most elrontottam, mert nagyon elhúzódott a kezdés. Nehéz egy írtó nyüzsgő, állandóan rohanó, programokkal teli életstílusba beletuszkolni tíz napot, amikor kikapcsolok egy csomó mindent...
...az evésen kívűl, a szociális eseményeket - amik alaphelyzetben mindennaposak,
.... a munkát - ami egyébként nonstop (ez nem is sikerült)
....az ezerrel-pörgést - ami a legleterhelőbb számomra a jelenlegi életstílusomban.
Jól rá kell készülni, és elő kell készíteni ezt az időszakot, hogy tényleg arról szóljon, hogy kipihensz, kitisztulsz, kiürülsz, agyban is, nemcsak fizikai valódban.

Annál nagyobb élmény lesz a böjt, minél több kellemes apró boldogságforrást tud pluszban az ember belecsempészni. Ilyenkor valahogy sokkal jobban megélek mindent, nem választ el az ételfal :) a külvilágtól. Sokkal jobban esik a mozgás, minden mozdulatot külön átélek, minden nyújtásba belenyúlok és minden lazításba kétszeresen belelazulok.
mégjobb hogy mindennapra lehet v.mi különleges lazító, méregtelenítő vagy épp frissítő fürdőt kitalálni, amiben ott lehet lebegni hosszú percekig. Sós fürdő, narancs -, levendula- vagy egyéb olajos és különböző teakeverékes fürdők. :)
Ha van elérhető közelségben szauna az még jobb.
Jó, hogy ilyenkor minél többet kell pihenni, szabad lelkiismeretfurdalás nélkül "csakúgy" feküdni és semmitcsinálni. :))

A menetrendjét már korábban leírtam (itt), ott csak hét nap folyadék-nap van, fel- és levezetéssel, most tízet csináltam. Igazán az első nap volt nekem nagyon nehéz, olyankor tele vagyok aggodalommal, hogy hogy fogom bírni, mindenki eszik körülöttem, majd én is vágyom rá, milyen messze van még a vége stb. stb.
Nehéz hogy az evés, és az ízek iránti vágy majdnem végig jelen van, az elején erősebb és nagy élmény megélni, hogy ennek semmi köze nincs az éhséghez, bár mindenfélékre vágytam, a gondolattól hogy beleharapjak v.mibe összeugrott a gyomrom.
A második, harmadik nap még döcögős, ilyenkor inkább lelkileg ürül az ember, szomorú, elkeseredett, nyűgös, jó ha a közelben nem sok érzékeny lélek kószál, mert azoknak jajj, cikáznak a villámok!

Negyedik naptól kezdve pedig hmmm, v.mi olyan áttetsző lebegés, könnyűség, és egy nagyon pozitív közömbösség veszi kezdetét, ami elképesztő elragadó és még ezekben a napokban megerősíti az embert minden kétséget kizárólag, hogy jó, nagyon jó ez, és ilyet máskor is csinálni kell.
Nagyon halványan megfogalmazódik, hogy mostmár ezt bármeddig lehetne így, de persze a realitásokat is figyelembe véve egyértelmű, hogy ebből vissza is kell lépni.
Az első evés mindig kicsit szomorú, mint amikor gyerekkorunkban vége volt a tábornak és sajnáltuk, ilyenkor azt sajnálom h. vége a teljes kontrollnak, megint ellenőrizhetetlenné válik, hogy mi minden kerül a szervezetembe, és mi minden ragad ott feleslegesen. De persze ezt el kell fogadni, és minden böjt jó arra, hogy kicsit még tudatosabban figyeljek arra, - értelmes keretek közt - , hogy mikor, miért, mit, és mennyit eszem. Ajánlom minden kalandvágyónak szeretettel!

Hétfő reggel

Ez a kép sajnos nem most készült, és az is lehet hogy nem is hétfőn, de az biztos, hogy egy ilyen igazi olasz kávé bármelyik nap reggelén jó indítás. A fotó egy római kiránduláson történt jó pár évvel ezelőtt, de most nagyon idekívánkozott. :)

Gyömbérszörp

Ez ám nem is szörp :)
Főzni se kell. Legelőször úgy próbáltam ki, hogy mindent összeforraltam, de iszonyú csípős lett a gyömbértől. Ez a változat viszont nagyon ízlik (erről otthon megoszlanak a vélemények).
Vigyázat! Senki ne számítson a Canada Dry Ginger Ale ízére. Ez itt tömény természet.

Hozzávalók:
kb. 4 dkg friss, reszelt gyömbér
5 ek. méz (cukor esetén biztos másképp érződne a gyömbéríz, de én mézpárti vagyok)
1/2 citrom leve

Az egészet összekutyulom és 1 napig állni hagyom, aztán leszűröm. Fogyasztása kábé úgy történik, mintha szörp lenne, vagyis jól felhigítom vízzel/ásványvízzel.
A színe pedig gyönyörűszép sárga lesz.

És hogy miért jó gyömbért fogyasztani? A HáziPatika.com többek közt ezt írja:
"-Görcsoldó, szélhajtó tulajdonságainak köszönhetően valószínűleg közvetlen hatással rendelkezik a gyomor-bélrendszerre. A növény hatása gyökerének illóolajában rejlik, mely csökkenti a nyálkahártyák irritációját. Gyulladáscsökkentő hatású, melyet ki lehet használni megfázás és hörghurut esetén. Köztudottan jó emésztési zavarok enyhítésére (enyhe gyomorrontás, puffadás), de émelygésnél, hányingernél is segítségünkre lehet a gyömbér. Jó emésztésserkentő és étvágyjavító hatású.

-Miután a rómaiak felfedezték szerelmi hatóerejét, boraikat fűszerezték vele. Angliában és Amerikában gyomornyugtató italokat és sört készítettek belőle.

-Az indiaiak az ókorban testet és lelket tisztító szernek tartották, így vallásos ünnepeik előtt gyömbért ettek, mert úgy gondolták, hogy így leheletük isteneik számára kellemes lesz."

Itt még azt is írják, hogy népies neve a gyömbérgyökér. Viszont létezik egy nálunk is honos növény, aminek hivatalosan is gyömbérgyökér a neve (Geum urbanum), de a kettő nem összetévesztendő.

fűszeres tejes tea

A tegnapi bejegyzésünk hozzászólás rovatában édes belterjes csevejre fakadtunk mi nők, hogy milyen elfoglaltak is vagyunk, és hogy a nap meghosszabbítása kávéval sima ügy. Én megingathatatlan kávérajongó vagyok, de a kávénál csak a teát szeretem jobban. Egy jó teával simán el lehet csavarni a fejem! A fűszeres tejes tea pedig az egyik kedvencem.
Két-három csészényi így készül:

2 dl vizet kezdek forralni, beledobok

3-4 szem zöldkardamom magot (a héját kicsit megtöröm, hogy kiázzon)

1 tk tea masalat (tört ánizs, kardamompor, feketebors, fahéj, gyömbérpor)

2 tk fekete teát (most Iránból ajándék, elolvashatatlan fajtájú, de nagyon finom anyagból dolgozom).

Amikor épp elkezd forrni, gyorsan beleöntök 2 dl hideg tejet (3,5- 3,6%-ost).

Addig kell várni, míg újra gyöngyözni kezd, és akkor gyorsan lekapni. Nagyon egyszerű, csak a forráspontok körüli gyors cselekvésre kell koncentrálni, ugyanis nem tesz jót a teafűnek, ha forralaják. Van egy kis téli hangulata, de így estefelé már nagyon kellemes. Lehet üresen, vagy egy kis mézzel. Én ez utóbbi.

E nagyfröccs

„Szénsavas boralapú frissítő ital”, amely száraz minőségi fehérbor (Bujdosó Ferenc pincészetéből), szikvíz, természetes szőlőkivonat és E211 felhasználásával készült. Ez nem más, mint a műanyag palackba töltött, felcímkézett és kereskedelmi forgalomba hozott nagyfröccs. Akármilyen rémes a cucc, ezt most egy tudatos vásárlóba oltott etnográfus kíváncsiságával szedem szét.

A nagyfröccsről általában mindenki tudja, hogy a kisfröccsnél mind űrtartalomra, mind bortartalomra nagyobb. Míg a kisfröccs a bor és szóda 1:1 keveréke, két decis pohárba töltve, addig a nagyfröccs nem más, mint az egy deci borral sűrített kisfröccs. Fröccséknek van még egy öccsük – egy féltestvér – hosszú lépés, aki neve ellenére nem egy indián törzsfőnök, hanem az egy deci szódával hígított kisfröccs. Ebből is láthatjuk, hogy a kisfröccs az alapegység, amit sűríthetünk borral, vagy hígíthatunk szódával, mindig új és újabb boralapú frissítő italt kapunk.

De mi történik, ha egy nagyfröccs gyári gépsoron palackozásra kerül? Hát például űrtartalom növekedés, hiszen italunk már 0,33 literes. Hurrá! De miért ez a furcsa szám? Soha nem tudtam megfejteni a 0,33 literes üvegek titkát. Van benne valami a végtelen tizedes törtek érzéséből. Esetleg egy soha ki nem fogyó csodaüveg? Ezt a tézist viszont a gyakorlat még soha nem támasztotta alá. De akkor miért is van nekünk embereknek szükségünk pont 3,3 deciliter mennyiségű folyadékra? És ez hogyan aránylik napi folyadékbeviteli szükségletünkhöz? És egy nagyfröccshöz?

A nagyfröccs ugye 2 deci bor, és 1 deci szóda, az összesen 3 deciliter. A kifinomultnak nem nevezhető grafikával összegrundolt narancssárga címke újraolvasása után úgy okoskodtam, hogy a maradék 3 centiliterbe nem kerülhetett más, csak a természetes szőlőkivonat és az E211. És ez már a kortárs társadalom a maga vívmányaival. Nézzük csak, mi is ez a nélkülözhetetlennek tetsző E211! Az E210-es csoportba a benzoesav és vegyületei tartoznak, és az E211-es nem más, mint a nátrium-benzoát. És akinek van otthon E-számlistája – ami rendkívüli kapaszkodó bizonytalanságokkal teli világunkban – az rögtön láthatja, hogy az E211 egyáltalán nem hangzik barátnak: ugyanis allergiás csalánkiütéseket és asztmát okozhat, szintetikus festékanyagokkal együtt fogyasztva károsak, aszpirinérzékenyeknek veszélyesek lehetnek, és E300 jelenlétében benzol keletkezik belőlük. Mennyi szerencsés véletlen kell ahhoz, hogy mindezeket megússzuk?

Mondjuk egy rendes nagyfröccs?

(Az általam is ismert, 2005-ben piacra dobott, a Szigeten kapható változatot Tékozló Homár is megdalolta. Az én üvegem is a Szigetről való, eddig a Néprajzi Múzeum raktárában pihent, üres üvegként. A műanyag kiállítás anyaggyűjtése során került a gyűjteménybe.)

(Ma máshol más műanyag-vonatkozású boros témáról is elmélkedtem.)

Tíz napos tisztító kúra

Túl vagyok életem első léböjt kúráján, rendkívüli élmény volt.
Mondhatnám azt is, hogy ajánlom mindenkinek, de ezt gyorsan visszavonom, mert biztos vagyok benne, hogy sok mindentől függ, hogy alkalmas-e az ember tíz nap nemevésre. Én nagyon szeretem a gyümölcsöt, zöldséget, még lé formájában is, ugyanígy a gyógynövény teákat, és viszonylag sok vizet iszom, így nem igényelt hosszas rászoktatást a dolog. Bár sokáig készítettem elő, régóta készültem rá, gyűjtöttem az infót, hogy hogyan is kell, felfedezetem a terepet, hogy hol kapok frissen préselt leveket, hol a reggeli glaubersós vízet, összeszedegettem a tisztító hatású teákat és végül múlt hét hétfőn belevágtam!
A menetrend elég egyszerű: minden reggel mindenekelőtt 7dl glaubersós vízet kell meginni, én egy Mira nevű üvegest találtam a helyi patikában. visszaválthatós!
Ez tulképp. a beöntés alternatívája, amit én nem vállaltam be, de hatásában, lényegében uaz. Teljesen átmos. De fontos, hogy ez ment meg attól, hogy fejfásod vagy egyéb nagyon rossz érzéseid legyenek a nemevés miatt.
Délig víz, és teák a menü.
Nálam bodza, csipkebogyó, csalán, borsmenta, citromfű, kamilla, gyömbér szerepeltek felváltva vagy keverve.
Délben két dl frissen préselt almalé, nagyon kicsi gyömbérrel - ami melegítő hatású, mert ilyenkor fázós az ember. Délután már lehet egyéb zöldség- , gyümölcslevezni a tea meg a víz mellé, de én nem nagyon kívántam őket. Ráadásul a bekészített szuper bio százas levek a frissen préselthez képest színes víznek tűntek.
Este hat körülre van betervezve a második adag préselés, 2 dl répalé egy csöppnyi tökmag olajjal, hogy oldódjanak a vitaminok.

Fontos, hogy bejárós munkahely mellett ezt nem lehet csinálni, nem mondom, h. egyáltalán nem dolgoztam, de sokat kell pihenni, és nem lehet normál tempóban hajtani.
Érdemes minél többet mozogni, nekem ez a jóga volt, nagyon kellett. És minden más tisztító dolog jól jön, sós fűrdő, szauna, masszázs ilyesmi. Na ebből én csak a sós fürdőig jutottam el, pedig a másik kettőhöz is lett volna kedvem.
A tíz nap nálam úgy áll össze, hogy hétfő reggel már csak nagyon keveset és délután már egyáltalán nem ettem.
Kedd reggel ittam az első sósvízet, tegnap reggel ittam az utsót, és először ma délben eszem majd egy zöldség salátát, só és fűszer nélkül, tökmag olajjal.
Ma még csak nyers zöldség-gyümölcs lesz a menü, holnap már meleg étel is kerül elém, de még mindig csak rizs, zöldségek.
Csütörtökön visszaállok a normál kerékvágásba és jöhet minden amiről egy héten keresztül álmodoztam. :P
Nagyon örülök, hogy megcsináltam, rengeteg érdekes felismerésre tettem szert, és biztos a fizikai valóm is hálás érte. :)

Jeges tea magyaros színekben

A teás bejegyzések sorát szaporítva most jeges teával folytatom a sort.
Filteres teát nem vásárolunk, kivéve a kamilla teát, ami nagyon jó szemgyulladásra filterben a szemre pakolva.
Gyümölcsteát sem vásárolunk, azt pedig azért nem, mert teakészítő-munkás koromban túl sokat kóstolgattam a különböző ízesítésekben érlelődött aszaltgyümölcs részeit a teáknak, és egyszercsak rosszul lettem tőle, és nem bírom őket azóta.
Viszont nemrégiben kaptunk nagyon jó minőségű filteres gyümölcsteát, a bevált módszer - a továbbajándékozás - helyett most jeges tea alapként hasznosítottam.
Kevés mézzel, sok borsmenta levéllel, és mégtöbb jéggel tálalva remekjó hűsítő, lenyom bármilyen coca-cola terméket.

Csak a fotókon vettem észre, hogy milyen szép magyarosra sikerült a mai ebédünk. A jeges teához frissen sült ciabatta-t fogyasztottunk piros paradicsommal, fehér mozzarellával, zöld tányérokon.

Zöld tea

A tökéletes teától még nagyon messze vagyok sajnos.
Szeretnék mielőbb egy vízszűrőt, hogy ha nem is forrásvízből, de legalább viszonylag tiszta vízből készüljenek a teáim.

A japán sencha teát, mint korábban írtam a Vörösoroszlán teaházból szerzem be, de ezt szinte bárhol lehet kapni, ahol van szálastea kimérés. Szűrőből bambuszt használok, egész jól tartja magát. Bambusz és textil szűrőből is igazság szerint annyi darabra volna szükség, ahány típusú teát készít az ember, tehát egy a fekete teának, egy a zöldnek, egy a gyógynövényeknek, és egy a gyümölcsteának. Én csak zöld és gyógynövény teákat iszom, ezért a kettő bambusz szűrő mindenre elég.
A sencha teafűvet 70 fokos vízben kell áztatni, ezt kétféle képpen lehet megoldani, vagy várunk, amíg kihül a vízünk, vagy hideg vízre öntjük a forrót.
A teafüvet először forró vízzel a mosogató felett leforrázom, és utána teszem a hetvenes vízbe két - három percre.

Kicsit több odafigyelést igényel, de simán megéri!

Zabpelyhes keksz gyömbérteával

Karobos rostkeksz

Sokáig kerestem valami olyan receptet, amivel a dm-ben kapható Grancereale című, nagyon finom, kekszhez hasonló eredményre juthatok. Közben cél volt az is, hogy ne szerepeljen benne tojás. Na, ilyet nem találtam, de több recept alapján kikísérleteztem egy tojásmentest és a végeredmény egész jó lett. A tojást liszt+víz hozzáadásával helyettesítettem, így összeállt a massza. A recept alapját La Cuisine d'Adele oldalán talált "reform nasi" képezte.

Hozzávalók (kb. 20 db) :

7,5 dkg zabpehely
7,5 dkg búzakorpa
0,5 dkg szódabikarbóna
3 evőkanál kakaópor
2 evőkanál nádcukor
10 dkg margarin
10 dkg méz
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
kevés víz


A zabpelyhet kicsit megpirítom, majd kávédarálóban kicsit megőrlöm, de nem túl finomra, hogy még maradjanak kisebb-nagyobb darabkák is.
Az őrölt zabpehelyhez hozzákeverem a búzakorpát, a szódabikarbónát a kakaót, a barnacukrot és a lisztet.
Egy másik tálban összekeverem a margarint a mézzel. Ezután a száraz és a nedves részt egybedolgozom, és annyi vizet adagolok hozzá, hogy egy jól formázható massza legyen belőle.
Golyókat, majd kilapítva azokat, korongokat gyártok, vékonyan olajozott sütőlapon sütöm 180 fokon, amíg "jó illata" nem lesz. :)
A kakaópor helyett lehet karobport is használni. Nekem kakaóporom volt otthon, karob nem, így úgy gondoltam h. ha ki is próbálom majd ( - mert sajnos a csodálatos keksz receptből semmi másra nem lehetek allergiás a kakaón kívűl, és vhogy előbújt a gonosz -) előbb mindenképp elhasználom a kakaóport.

Gyömbér-citromfű tea

Régóta szerettem volna már teás posztot, hisz a vajaspánkón nem derül ki, hogy a tea az egyik legalapvetőbb eleme a mindennapos gasztronómiai élményeimnek. Ez átlag napi 3-4 kanna teában fejeződik ki.
Egy kevés teázós múlttal szép lassan teljesen rákattantam a szálas, minden műanyag színtől, szagtól, ízűtől mentes teákra.
A tea rajongásom központi szereplői a különböző gyógynövény teák és a zöld teák, zöldből leginkább a japán senchával barátkoztam össze. Gyógynövények közül a leggyakrabban fogyasztott a gyömbér.
Ehhez csak frissen reszelt gyömbérre van szükség, néha pedig citromfűvel együtt készítem el.
Ez egy olyan tea, amit annak ellenére hogy a gyógyteákat általában 5- 10 percig szokás áztatni, - attól függően, hogy mennyire bírjuk az erős, kicsit csípős teát, - akár 40 - 50 percig is hagyhatjuk a vízben. Én általában tíz perc után kiveszem, mert olyankor csinálok teát, amikor szomjas vagyok rá, így nincs türelmem tovább várni. :)

Teafüvet a Vörösoroszlán teaházból szerzek.
Ami jó a vörioriban, hogy rengeteg "mentes" teájuk van, nincs aroma, nincs szín, semmi parasztvakítás. Sok fekete-, vörös-, zöld- és gyógyteájuk van, és van persze mindenki megnyugtatására egy csomó epres-tejszínhabos-marcipános-írkrém teájuk is. Éjjenéjjen! :P

Ami nem jó a vörioriban, hogy jól el kell találni az időpontot, hogy mikor mész bevásárolni a féléves tea adagodat, mert ha sok a vendég, akkor totál elúszás van, és a legjobb, ha te is beülsz egyet teázni, mire összeállítják a pakkot.
A másik nagyon fájó dolog, pont a lassúságot is fokozza, hogy ötszáz kis matricácskát ragasztanak egy szerencsétlen kis zacsira, és egy halom szemetet gyártanak le, és erről lebeszélhetetlenek. Hiába próbálom őket meggyőzni, hogy tudom, mi van a teában és tudom, hogy kell elkészíteni, ez szabály, kötelező, stb. stb.
Ez szomorú, de máshol is így adják a kimért teákat.
A darált filterzacsival töltött, agyoncsomagolt, filteres kamuteákhoz képest meg mérföldekkel beljebb vagyok így is.

A kedvenc teáim tehát innen névszerint:
zöld teából: sonnen sencha, hajnal ébredése (sencha alapú virágocskákkal kevert tea), mandulás szantál (sencha alapú ez is)
gyógyteából: well balanced, yogi, citromfű,

Energia ital

Ezt a receptet gyümölcsnapra, lazább léböjt napra, vagy csak simán energiatúrbózásra ajánlom.
Ehhez hasonlót először bio-energiaital néven az, azóta már sajnos megszűnt, Wabisabi vegetáriánus étteremben ittam. Csak sejtem, hogy ehhez hasonlóan készülhetett.

Egy darab almát kicsire összevágok, egy répát és egy kis darab gyömbért lereszelek. 100 %-os almalével felöntöm az egészet és összeturmixolom. A masszát további almalével, vagy vízzel hígitom poharanként, a többit a hűtőbe teszem. Édesebbszájúak kicsi mézzel még megbolondíthatják.

Botturmixszal a vírusok ellen!

A "csupavitamingyümölcsturmix" alapreceptjét Stahl Judit őnagyságától vettem, majd kreatívan továbbgondoltam. De azért nem kellett hozzá nagyon kreatívnak lennem.
Ami viszont kell hozzá:
15-20 deka fagyasztott málna (vagy eper, de áfonyával is remek -- a színe meg posztmodern!)
2 nagy grapefruit
2 banán (ha áfonya, akkor lehet 3 is, mert kicsit lágyítja fanyar ízt -- ha valakit ez zavar)
2 evőkanál méz
egy kis doboz joghurt (habtejszínnel is jó lehet -- csak a joghurt talán kicsit zamatosabbá teszi)
kis csokor friss mentalevél
reszelt gyömbér (fél teáskanál reszelék)
egy kb. 10 centis vaníliásród "bele"
(A lusta háziasszony verzióhoz ajánlom a -- pl. a Wesselényi és Akácfa sarkán található indiai -- boltban kapható jófajta gyömbér és menta "lekvárt", amit azért is érdemes tartani otthon, mert semmiféle adalékanyagot nem tartalmaz, viszont meg lehet vele vadítani bármit -- úgyhogy elfogy, mielőtt bepenészedne :-)
Az elkészítéshez tk. csak egy tál és egy botturmix kell, és ráhangolódással együtt 4 perc: alul a málna -- felül a habnak árja, de amúgy a málna az úr, hiszen -- keményre fagyva, ahogy van, rácsavarni a grapefruitot (mag nélkül, de rosrtokkal), beledarabolni a banánt, csurgatni a mézt, löttyinteni a joghurtto, bele a fűszereket, aztán csak nyomni a gombot. Az állaga olyan lesz, mint a kicsit megolvadt fagyié (gyerekkor érzés), az íze pedig egyszerűen elképesztő! Jó reggelire, ebéd után desszertnek, esti nassoláshoz egyaránt.
És igérem, veszek egy fényképezőgépet, hogy szinesíthessem vajaspánkó varázslatos világát!