Saturday, November 15, 2008

Léböjt után

Léböjt.
Nehéz róla írni, a legtöbb élmény olyan jellegű, amit ha az ember nem él meg, leírva - olvasva, nem tudja elképzelni.
Az első, mindenki számára megfoghatatlan dolog, hogy nem vagyok éhes. Írhatnám bármekorra óriási betűkkel, nagyon hihetetlen.
Könnyebb elképzelni, hogy élvezem az önsanyargatást, mint azt hogy őszintén mondom ezt.
Nehéz leírni azt, hogy mekkora élmény az, ahogy figyelemmel követhetem, amint a szervezetem fellélegzik, megkönnyebbül, üres és írtó hálás lesz, hogy megtisztult.

A legfontosabb dolgok, amikre szerintem nagyon kell figyelni, azok a következők:

A napi kezdő 7dl Mira sósvíz nélkül nem lehet megcsinálni, ez a kulcsa az egésznek.
Emiatt nem vagyok éhes, emiatt nem vagyok rosszul. Nem mondom, hogy a legkellemesebb élmény, sőt azt hiszem ez a legkellemetlenebb pontja a napi rutinnak. De nem azért, mert ez olyan szőrnyű, hanem számomra ezenkívűl mindenmás csupa élvezhető dolog.
(Van aki vállalja a beöntést, mint beviteli formát, én még a gondolattól is berzenkedem, képtelen vagyok rá, pedig lehet h. kevésbé kellemetlen, mint ledönteni nagyjából egy húzamban ezt a lötyit. )

Nagyon fontos, hogy frissen-nagyon frissen! préselt legyen az alma és répalé. Szerencsémre három percre tőlünk van egy frissenpréselő hely, így nem kellett gyümölcsprésre beruháznom, de a következő böjtöt nem kezdem el saját prés nélkül. Csak kétszer volt, hogy azt éreztem, - és miután egy idő után teljesen üres a szervezet, csak az van benne, amit aznap fogyasztasz, ezért meg is tapasztalhattam - hogy nem volt túl tiszta, vagy jó, a gyümölcs, amit lepréseltek.
Jobb, ha saját magam mosom meg annyira a préselendőt, amennyire azt én igénylem.

Ugyancsak lényeges, hogy tényleg meglegyen a napi négy liter folyadék, víz vagy gyógynövény teák.

Fontos az időzítés is, én ezt most elrontottam, mert nagyon elhúzódott a kezdés. Nehéz egy írtó nyüzsgő, állandóan rohanó, programokkal teli életstílusba beletuszkolni tíz napot, amikor kikapcsolok egy csomó mindent...
...az evésen kívűl, a szociális eseményeket - amik alaphelyzetben mindennaposak,
.... a munkát - ami egyébként nonstop (ez nem is sikerült)
....az ezerrel-pörgést - ami a legleterhelőbb számomra a jelenlegi életstílusomban.
Jól rá kell készülni, és elő kell készíteni ezt az időszakot, hogy tényleg arról szóljon, hogy kipihensz, kitisztulsz, kiürülsz, agyban is, nemcsak fizikai valódban.

Annál nagyobb élmény lesz a böjt, minél több kellemes apró boldogságforrást tud pluszban az ember belecsempészni. Ilyenkor valahogy sokkal jobban megélek mindent, nem választ el az ételfal :) a külvilágtól. Sokkal jobban esik a mozgás, minden mozdulatot külön átélek, minden nyújtásba belenyúlok és minden lazításba kétszeresen belelazulok.
mégjobb hogy mindennapra lehet v.mi különleges lazító, méregtelenítő vagy épp frissítő fürdőt kitalálni, amiben ott lehet lebegni hosszú percekig. Sós fürdő, narancs -, levendula- vagy egyéb olajos és különböző teakeverékes fürdők. :)
Ha van elérhető közelségben szauna az még jobb.
Jó, hogy ilyenkor minél többet kell pihenni, szabad lelkiismeretfurdalás nélkül "csakúgy" feküdni és semmitcsinálni. :))

A menetrendjét már korábban leírtam (itt), ott csak hét nap folyadék-nap van, fel- és levezetéssel, most tízet csináltam. Igazán az első nap volt nekem nagyon nehéz, olyankor tele vagyok aggodalommal, hogy hogy fogom bírni, mindenki eszik körülöttem, majd én is vágyom rá, milyen messze van még a vége stb. stb.
Nehéz hogy az evés, és az ízek iránti vágy majdnem végig jelen van, az elején erősebb és nagy élmény megélni, hogy ennek semmi köze nincs az éhséghez, bár mindenfélékre vágytam, a gondolattól hogy beleharapjak v.mibe összeugrott a gyomrom.
A második, harmadik nap még döcögős, ilyenkor inkább lelkileg ürül az ember, szomorú, elkeseredett, nyűgös, jó ha a közelben nem sok érzékeny lélek kószál, mert azoknak jajj, cikáznak a villámok!

Negyedik naptól kezdve pedig hmmm, v.mi olyan áttetsző lebegés, könnyűség, és egy nagyon pozitív közömbösség veszi kezdetét, ami elképesztő elragadó és még ezekben a napokban megerősíti az embert minden kétséget kizárólag, hogy jó, nagyon jó ez, és ilyet máskor is csinálni kell.
Nagyon halványan megfogalmazódik, hogy mostmár ezt bármeddig lehetne így, de persze a realitásokat is figyelembe véve egyértelmű, hogy ebből vissza is kell lépni.
Az első evés mindig kicsit szomorú, mint amikor gyerekkorunkban vége volt a tábornak és sajnáltuk, ilyenkor azt sajnálom h. vége a teljes kontrollnak, megint ellenőrizhetetlenné válik, hogy mi minden kerül a szervezetembe, és mi minden ragad ott feleslegesen. De persze ezt el kell fogadni, és minden böjt jó arra, hogy kicsit még tudatosabban
figyeljek arra, - értelmes keretek közt - , hogy mikor, miért, mit, és mennyit eszem. Ajánlom minden kalandvágyónak szeretettel!

10 comments:

frazon zsófia said...

biztos, nehéz róla írni, de szerintem iszonyú jól le tudtad írni! szinte felébredt bennem a kalandvágy! :)

fakanal said...

Nahát, én is éppen léböjtölök! Én a második nap végén járok, a tegnapi lidérces volt, végestelen végig fejfájással kísérve, ma már jobb. De ez a beleharapni valamibe vágy rémes:))

aedem said...

én sajna, kénytelen voltam megszakítani a léböjtöt...ájulásközeli állapotba kerültem, mondjuk, munka közben (ami jelenleg komolyabb fizikai megterheléssel járt, lehet, hogy ez volt az oka a rosszullétnek) - emiatt gondolom, hogy nagyon fontos, amit a bejegyzés elején írsz: tartózkodni kell az erőfeszítésektől.
egyébként éhséget én sem éreztem, és megvolt a vattaszerű közegben lebegés is:) jó dolog a léböjt, mindent összevetve, egy nyugodtabb időszakban biztosan belevágok ismét.
(anyukám most tart a hatodik napnál, nagyon ügyesen csinálja. van gyümölcsprés itthon, és szerencsére a saját kertünkből van cékla is,meg répa is, és alma is - a mi biónk:)

Kriszta said...

Nagyon jó vlt olvasni az élményeidet Írisz! Én is annyira kipróbálnám egyszer, de így, munkábajárás mellett szó se lehet róla :( Körbe vagyok véve emberekkel, meg tiszta stressz tud lenni az a 8 óra, biztos kiborulnék. Viszont egy nyaralás nem is lenne rá rossz alkalom...

irisz said...

igen, nagyon fontosak ezek az apró részletek. Én biztos, hogy nem tudnám csinálni, ha bármilyen rosszullétet éreznék, főleg ha fájna a fejem. Ebben, amit én csináltam a sós víz a titka, hogy ne legyek rosszul és fizikai munkát tényleg nem szabad csinálni. De nehéz tíz olyan napot találni, amikor gondtalanul heverészgethet az ember.

irisz said...

örülök, ha kedvet csináltam, de már csak a sósvíz ivás miatt sem lehet munkábajárás mellett csinálni, de szerintem van több rövidebb jó böjt, nem feltétlen kell ezt a tíznapost csinálni.

Kriszta said...

Ez mondjuk igaz. Biztos már egy hosszú hétvégés böjt is jótékony hatással lenne.

metarjuna said...

Igen! Nagyon jó dolog a böjt! És a vége tényleg szomorú, mikor csináltam és meg kellett törni... háátt, azt nem értettem, hogy vehettem korábban magamhoz "olyan anyagi" dolgokat, és ezután is kell majd???
Szépen leírtad!
(Én R. Dahlke szerint csináltam, beöntéssel... ;) )

Anonymous said...

Ideális esetben nyilván a legjobb csak befelé figyelni a böjt alatt, de tapasztalataim szerint nem lehetetlen a böjtölést munka mellett csinálni. Ne riasszátok el azokat, akiknek nincs erre szabadságuk.
A beöntéssel pedig érdemes megbarátkozni, mert nem olyan vészes, mint elsőre tűnik, viszont extra tisztaság érzést ad!
Üdv, Andrea

irisz said...

Ahogy semmire rábeszélni, úgy elriasztani sem szeretnék senkit, mindenkinek magának kell meghoznia a döntést, hogy mit vállal be. Én személy szerint úgy éreztem, hogy nem tett jót a munka, mert nem arra figyeltem, amire ebben az időszakban figyelnem kellett volna. Így nem volt olyan tapasztalatom, hogy munka mellett is jó. De talán pont a sokféle vélemény segít rávilágítani, hogy sokféleképp lehet u.azt megélni. :)