hulla szilva 2 - mintha chutney

Némi késlekedéssel, de a hétvégén végre befőztem az ajándék szilvákat! Eddig csak érleltem a gondolatot. Az előző adaghoz képest lényegesen savanyúbb alapreceptet raktam össze, és abból kerekítettem ki egy csípős, fűszeres változatot - mintha chutney lenne.

Így készült:

kb. 3 kg szilva (nem túl érett, de ízletes)

1 kg barna nádcukor

2 csomag dzsemfix (2:1)

1 nagy citrom leve

1 ek. jófajta (tehát nem Horváth Rozi) gyömbérpor.

Ezt el kezdtem összeforralni, és amikor már meleg volt, de még nem zubogott, kettészedtem. Az egyik felét befejeztem, ahogy kell (forrás után 2-3 perc, üveges szám, fejenállás), a másik felével pedig kísérletbe kezdtem. Valami olyat akartam, amit szószként lehet használni - ahogy a chutheyt is szoktuk. Ehhez előszöt egy kicsit továbbsavanyítottam gyömbérrel. Miután lassú tűzön csináltam, és végig a kóstolással döntöttem el az arányokat, a hozzávalókat csak körülbelülre tudom megadni:

1 tk gyömbérpor

1 friss zöld chili apróra vágva

1 tk őrölt zöldkardamom

fél tk őrölt koriander

10-15 szem fehér bors apróra törve

egy kevés őrölt fahéj

kis marok fenyőmag

(szerettem volna bele még mazsolát, de elvétettem, mert nem volt itthon). Addig főztem, amíg éreztem, hogy kezd sűrűsödni, a cél az volt, hogy a porfűszerek feloldódjanak, a chili pedig kicsit megfőjön. Egyelőre nem tudom, hogy fog "viselkedni", ugyanis olyan 2-3 evőkanálnyi kimaradt az üvegekből, és azt határozottan érzem, hogy állásában egyre erősebb. Egyáltalán nem elviselhetetlenül, tk. valami ilyesmire vágytam. Az pedig külön izgalmas, ahogy a fenyőmag adja át az egész misungnak azt a furcsa, kicsit füstös ízét. Most már csak arra kell figyelni, hogy maradjon belől a télre! (A képet a fűszeres változatról készítettem.)

hulla szilva

A hétvégén kezdtem, ma folytatom: a szilva befőzést. Közben nem a lábosban állt, csak két fordulóban ugrom meg, mert olyan kedvezően alakult a történet, hogy kedden kaptam Íriszéktől vagy három kiló kékszilvát ajándékba! Tehát nagyon úgy tűnik: lesz még rájátszás.

A hétvégi menetet nem cifráztam meg nagyon. Két kiló szilvával indítottam, ami a magozás és a kóstolgatás után szerintem lecsökkent 1,5 kilóra. Egészen tudatosan a keményebb fajtát váalsztottam a piacon: keményet, de nem éretlent. Ilyen volt darabolás után:

A szilvadzsem, amit készíteni szoktam, nem a hagyományos formátumú, "nagymamák szilvalekvárja", ami akár cukor nélkül, de minimum három napos keveréssel készül - és különben iszonyú finom, de totál más műfaj - hanem kifejezetten a savanyú és darabos változatot részesítem előnyben. Két verziót csináltam, a simát és a rozmaringosat.

Alaprecept: 1,5 szilva apróra vágva, fél kiló cukor és egy zacskó dzsemfix (2:1 arányú). Forralás, kevergetés, üvegezés, fejreállítás, kész. Kb. két kis üvegnyit különszedtem, és ebbe vágtam három ág friss rozmaringlevelet, amivel egyet még forraltam. A rozmaringos változatot tk. szósz funkcióra szánom, és a mai menetben kicsit megpróbálom továbbgondolni... valamerre a chutnyk irányába... Majd referálok.

egy hegy meg(g)y

Hétvégén - ahelyett, hogy a betűkkel bajlódtam volna - befőztem. Mit tegyünk, most van itt a meggy ideje! És, ha már vettem három kiló meggyet, hát vettem hozzá két kiló sárgabarackot is. A lendület, az lendület.
Barackból csak egy fajtát főztem: citromos, gyömbérest.
2 kg sárgabarack (nagy darabokra vágtam)
75 dkg cukor (a barack édes volt, kóstolgatással döntöttem mennyi)
2 dzsemfix (2:1)
1 közepes gyömbér (reszelve kb. 2 teáskanál)
1 nagy citrom leve
A barackokat 6-8 darabra vágtam, összekevertem a cukorral és a fixel, és még hidegen beletettem a gyömbért és a citrom levét is. Majd lassú melegítés (hogy a barackdarabokat átitassa a savanykás szmötyi), rövid forralás (5 perc), üvegezés, fejenállás, pihenj.
A meggy lélekölőbb volt - a magozás miatt. Viszont nagyon jó meggyet sikerült vennem, azt a sűrű, sötét húsú, apró szemű fajtát, amit ugyan sokkal nehezebb, meg lassabb magozni, de a gasztoélmény végeredmény összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a nagy, fehérhúsú leves verzió esetében (amit viszont enni finomabb). Csináltam egy alapreceptet, amit aztán 2-3 üvegenként továbbízesítettem.
Meggy alaprecept:
3 kg meggy
1.5 kg cukor
3 dzsemfix (2 db 2:1, és 1 db 3:1 - a sok lé miatt döntöttem így).
Keverés, összefőzés, kóstolás, és egy üveg kimerése (hogy legyen egy kis natur is). Aztán a változatok jöttek. Ehhez mindig kiszedtem külön edénybe 2-3 üvegnyit, amit a fűszerekkel egy percre összeforraltam. Majd ahogy eddig: üvegezés, fejenállás, pihenés. Csináltam levendulásat (üvengenként 1 evőkanál levendulavirág - amit előzőleg beáztattam), gyömbéres-fahéjast (üvegenként 1 teáskanál reszelt gyömbér, fél kávéskanál fahéjpor), és persze csokoládésat (2 üvegbe 10 dkg 86%-os francia étcsokoládé). A feliratok is kézműves termékek, tipográfus ismerőseim majd csukott szemmel kanalazhatják (gondoltam, beteszem a postot a képzőművészet címke alá is, de aztán magamba szálltam :-)
Az egyéb betűkkel való bajlódásaim pedig megmaradtak a dolgos hétköznapokra.

ribizliribizliribizli

A ma délutáni ribizli befőzés a meggytől indult - de ígérem, a receptig is eljutok.
Két napja nem ültem gépnél, így csak ma reggel olvastam azt a mailt, ami többszörös továbbküldést követően ért hozzám, a Hulladék Munkaszövetség és az Élő Tiszáért közös kezdeményzéséről. A lényeg röviden: a termelőktől (Nagykörű) arcpirítóan olcsón akarták a kereskedők átvenni a meggyet, akik ezért úgy döntöttek, rohadjon a fán. Az Élő Tiszáért szövetség tagjai viszont rábeszélték őket, hogy szedjék le, ők pedig megszervezik, hogy a kereskedők megkerülésével eladják a meggyet. Így ma, szombaton 170 Ft/kg áron lehetett vásárolni meggyet a Császár-Komjádi uszoda előtti piacon. Hm...gondoltam, akkor meggy befőzéssel töltöm a délutánt. Igen ám, de én még kilenc órakor a reggeli kávémat szopogattam, és mire összecihöltem magam, és kiértem a piacra, mind elfogyott a meggy. (Jövő szombaton is lesz, reggel 8-tól!) Én nem tudom, ki hogy van a befőzéssel. Alapvetően nem egy ördöngős dolog, mégis kell hozzá lelkierő, és nem utolsó sorban: idő. Úgy éreztem, most lendületben vagyok, sőt, már bele is éltem magam, úgyhogy valami lekvárnak muszáj születnie.

Nemrég gabojsza gasztro blogján olvastam több káprázatos lekvár ötletet, amiben volt egy variáció erdei gyümölcsök és chilis csoki házasságára (itt az eredeti: http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2008/05/lekvrok.html). Ekkor akadt meg a szemem egy láda fekete ribizlin, és rögtön megéreztem a fanyar, savanyú gyümölcs és a keserű csokoládé összeilleszthetőségében rejlő lehetőségeket. Vettem tehát egy-egy kiló fekete és piros ribizlit, és már csak a lendületre kellett figyelnem.
Végül ezt főztem ki:
2 kg ribizli (fekete, piros)
1 kg cukor
2 csomag Oetker dzsemfix (2:1)
100 g 86%-os kakaótartalmú étcsoki (csak a fele mennyiséget csokiztam)
1/2 kávéskanál chlili
Az említett lendület, csak egyszer fogyott el: amikor már kétszer végighallgattam a Ludditák Porcogó albumát, és még mindig pucoltam a ribizlit ... viszont fültövig lilán nem tudtam más cédét betenni. A főzés viszont már nagyon gyorsan ment. A gyümölcshöz kevertem a cukrot és a fixet, melegedés közben kicsit megnyomogattam krumplinyomóval (de csak annyira, hogy a gyömülcs héja felrepedjen - nem törekedtem pépesítésre, csak arra, hogy az ízek a héj alá tudjanak furakodni). Forrás után még 2-3 perc, és már kész is. Nagyjából felét kiszedtem üvegekbe, majd a még forró maradékhoz hozzáadtam az összes csokit és a chilit. Ezt először csak hagytam, hogy olvadjon (addig az első négy üveget lefedtem, kb. 10 percre fejreállítottam), majd alaposan elkevertem, oszt üvegbe, fedve, fejreállítva, mint a csokimentes többieket.
Ilyen lett a csokimentes:
és ilyen a csokis:
Most még csak melegen és folyósan kóstoltam, de nehéz volt abbahagyni (csokifüggők hamar elhasználják). Összesen nyolc üveg lett belőle: négy mentes, négy csokis, chilis. Köszönet az ötletért és az ihletért!
Jövő héten pedig korán kelek, és veszek meggyet!