A hétvégén kezdtem, ma folytatom: a szilva befőzést. Közben nem a lábosban állt, csak két fordulóban ugrom meg, mert olyan kedvezően alakult a történet, hogy kedden kaptam Íriszéktől vagy három kiló kékszilvát ajándékba! Tehát nagyon úgy tűnik: lesz még rájátszás.
A hétvégi menetet nem cifráztam meg nagyon. Két kiló szilvával indítottam, ami a magozás és a kóstolgatás után szerintem lecsökkent 1,5 kilóra. Egészen tudatosan a keményebb fajtát váalsztottam a piacon: keményet, de nem éretlent. Ilyen volt darabolás után:
A szilvadzsem, amit készíteni szoktam, nem a hagyományos formátumú, "nagymamák szilvalekvárja", ami akár cukor nélkül, de minimum három napos keveréssel készül - és különben iszonyú finom, de totál más műfaj - hanem kifejezetten a savanyú és darabos változatot részesítem előnyben. Két verziót csináltam, a simát és a rozmaringosat.
Alaprecept: 1,5 szilva apróra vágva, fél kiló cukor és egy zacskó dzsemfix (2:1 arányú). Forralás, kevergetés, üvegezés, fejreállítás, kész. Kb. két kis üvegnyit különszedtem, és ebbe vágtam három ág friss rozmaringlevelet, amivel egyet még forraltam. A rozmaringos változatot tk. szósz funkcióra szánom, és a mai menetben kicsit megpróbálom továbbgondolni... valamerre a chutnyk irányába... Majd referálok.
No comments:
Post a Comment