Rukkolás rizotto

Írhattam volna spenótós vagy medvehagymás, vagy rukkolás-spenótos-medvehagymás rizottót is, de talán egy picivel nagyobb csokor került bele a rukkolából és ez hangzik a legjobban. A legjobb, hogy végre mindez a zöldféleség saját termésű és így a lehető legfrissebben szedett és felhasznált. 


Pontos mennyiségeket nem mértem, de másfél csésze barnarizshez egy csokor medvehagymát, egy csokor spenótot és egy jó nagy csokor rukkolát használtam és egy kevés pitypang levél is belekerült az idényjelleget éltetve. 
A zöld leveleket ghí-n picit megrogyasztottam, tettem hozzá egy marok pirított mogyorót és egy másik maroknyi naprafogró magot. Mindezt nyakon öntöttem nagyjából másfél-két dl paradicsom sűrítménnyel. 
Megszórtam parmezánnal és megbeszéltem a háttérben felsejlő kutyával, hogy ezt most nem ő eszi meg.

csípős időre melengető csípős

Hó, esés, csípős hideg: erre csak csípős forró a helyes válasz! Nevezzük így: mandulás sütőtök curry a magam módján. Hihetetlen előnye: ha a sütőtök pucolásával kész vagy (ami a leghosszabb az egészben), akkor az egész nem több, mint fél óra. Inkább kevesebb. (Épp csak felengedett a nagylábujjam, ami szétfagyott a bakancsban -- Normafa rulez.)

Curry: egy nagy fej hagymát gheen aranybarnára hipp-hopp, bele jó sok gyömbér, fokhagyma, egy csepp víz, hogy ne égjen le, aztán porfűszerek fél-fél teáskanállal:  római kömény, koriander, chilli, kurkuma, fehér bors (lehet kevesebb); amikor megnyaltam, feljavítottam még egy kis madrasi curry porral (na, óvatosan, mert az is csípős), aztán bele a nagy kockákra vágott sütőtököt, egy perc keverés és rottyantás után só és egy deci víz, lehalkít, lefed. Óvatosan kell párolni, észnél lenni, mert nagyon gyorsan megpuhul, ha szétfő, az meg nem jó. Amikor még röcsög, mehet bele egy tejszín (az igazán jó kókusztejjel/kókusztejszínnel, de imprózós nap volt itthon, az meg nem volt önként itthon -- a kókuszok ilyenek). Hogy kompenzáljam, tettem bele egy nagy marék szeletelt mandulát. Nagyon enyhén sós rizs passzol hozzá, meg szerencsére volt még itthon egy kis francia shiraz bor!

Vegán lecsó füstízzel és bulgurral

A szezon kedvence nálunk minden kétséget kizáróan a lecsó. Szép lassan jöttünk rá a számunkra tökéletes íz kombinációra, aminek az egyik legjelentősebb összetevője az indiai konyhából megismert fekete kardamom, aminek nagyon kellemes füst íze van. Enélkül már nem lecsó a lecsó :).
A hagyományos tarhonyát bulgurra cseréltük le, mert bár már tarhonyából is lehet teljes kiőrlésű és tojásmentest kapni, mégis többet kell rá várni, míg megpuhul és elég szűkös a tűréshatár, amíg csak az illatával be tudunk telni a készülő ételnek.

Mennyiségeket nagyon nem tudok, paprikából nagyjából dupla annyi darabot teszek bele, mint paradicsomból. Először a hagymát megpirítom, rádobom a 4-5 szem fekete kardamomot, aztán a paprikát teszem bele, ha ez már megpuhult és levet engedett, akkor megy rá a paradicsom és ezzel egy időben a bulgur. Ez utóbbiból egy fél - háromnegyed kis bögrével szoktam beletenni és u.ennyi vagy picit több vizet adok hozzá. Sózom és néha egy nagyon pici csípős paprikát is vágok bele.