berlin vegán

A berlini nyaralásból nemcsak belga csokoládékat, hanem nagyon sok elképesztően jó könyvet, rengeteg gondolatot, végül pedig egy csomó fotót hoztam. Ezt a mostanit kifejezetten a Vajaspánkó társadalomnak készítettem. (Képre klikk, nagyobb lesz.)

A képen a Maja's Deli étterem lehúzott rolója látható, ami Berlin első és talán egyetlen igazi vegán bisztrója Prenzlauer Bergben (egykori keleti blokk). Leginkább napközben lehet mindeféléket enni - hideget, meleget, gyorsan vagy lassan. Egyszerre 15-20 ember tud leülni, dohányozni pedig sehol sem lehet. "Totemállatuk" a tehén, aki nézésével és puszta létével akar rávenni: go vegan! Az eredeti logo - ami leginkább a Krowka cukor papírjáról volt ismerős - grafikus tehánábrázolását az étterem tulajdonosai a wizet design csoporttal gondoltatták tovább, akik a rolót és a falakat fújták.

A wizet grafikus megoldásai a nagy globális graffiti pályán számomra nem jelentik a csúcsot, de azért van több alkotásuk, amit érdekesnek, izgalmasnak tartok. Valahogy úgy fogalmaznék: kicsit simák. Nem titok, hogy izgalmas témának tekintem a graffitit, mint a világhoz való hozzászólás egy nyilvános és vizuális formáját - amit ne keverjünk össze a céltalan, a város amortizációját okozó barbár és eszetlen firkálással. A "jó" firkának helye és jelentése van, olyan témákat "visz színre", amelyek az alkotókon kívül több embert is foglalkoztat. E tekintetben az 1989 óta folyamatosan változó Berlin egy kincsesbánya (Banksy sem kerülte el a tájat). Az egykori keleti oldal, különösen a belvárosi részek a politikai megszólalások fő terepei: művészek, intézmények, klubbok és bárok is gyakran nyúlnak ehhez a műfajhoz. Így abszolút érthető, hogy egy vegán étterem is a nyilvános utcai beszéd ezen vizuális formáját vette igénybe. Így kapcsolták össze a környezetudatos, társadalomkritikus gondolkodást a firka egy formájával, korántsem öncélú formában. Az alkotás ugyan csak zárás után látható teljes egészében, de a helyet nyitvatartás alatt is kipróbálásra javaslom!

Aki arra jár, ne hagyja ki!

hulla szilva

A hétvégén kezdtem, ma folytatom: a szilva befőzést. Közben nem a lábosban állt, csak két fordulóban ugrom meg, mert olyan kedvezően alakult a történet, hogy kedden kaptam Íriszéktől vagy három kiló kékszilvát ajándékba! Tehát nagyon úgy tűnik: lesz még rájátszás.

A hétvégi menetet nem cifráztam meg nagyon. Két kiló szilvával indítottam, ami a magozás és a kóstolgatás után szerintem lecsökkent 1,5 kilóra. Egészen tudatosan a keményebb fajtát váalsztottam a piacon: keményet, de nem éretlent. Ilyen volt darabolás után:

A szilvadzsem, amit készíteni szoktam, nem a hagyományos formátumú, "nagymamák szilvalekvárja", ami akár cukor nélkül, de minimum három napos keveréssel készül - és különben iszonyú finom, de totál más műfaj - hanem kifejezetten a savanyú és darabos változatot részesítem előnyben. Két verziót csináltam, a simát és a rozmaringosat.

Alaprecept: 1,5 szilva apróra vágva, fél kiló cukor és egy zacskó dzsemfix (2:1 arányú). Forralás, kevergetés, üvegezés, fejreállítás, kész. Kb. két kis üvegnyit különszedtem, és ebbe vágtam három ág friss rozmaringlevelet, amivel egyet még forraltam. A rozmaringos változatot tk. szósz funkcióra szánom, és a mai menetben kicsit megpróbálom továbbgondolni... valamerre a chutnyk irányába... Majd referálok.

Vegetáriánus fesztivál

Vasánap délután egy órakor Harcsa Veronika és barátai jazz koncert lesz a Vegetáriánus Fesztivál keretében, ahova persze nemcsak emiatt érdemes ellátogatni.

fotó: harcsaveronika.hu

Ebben az évben augusztus 30-31-én kerül megrendezésre a XII. Vegetáriánus Fesztivál.
A rendezvény helyszíne: Erzsébetligeti Színház (XVI. kerület, Hunyadvár u. 43/d). Megközelíthető: az Örs vezér térről a 276E busszal vagy a Bökényföldi vagy a Hunyadvár utcáig, onnan 5 perc gyalog.
Néhány téma ízelítőként az előadások közül:
" a gyorsdiéták értelme, avagy értelmetlensége;
" a globális felmelegedés és a táplálkozás kapcsolata;
" ökológiai gazdálkodás és a bio termékek;
" a táplálkozás és a rákos megbetegedések kapcsolata;
" makrobiotika, élő ételek, immunerősítő táplálkozás.
A gyermekeket ingyenes Ringató foglalkozás, játszóház, a Barboncás Társulat bábjátéka és koncert várja. A felnőttek az előadások mellett különböző természetgyógyászati és orvosi állapotfelméréseken és egészségügyi tanácsadáson vehetnek részt, megnézhetnek egy igazi kínai teaszertartást, praktikus konyhai titkokat leshetnek el a főzőbemutatón, vagy éppen egy frissítő masszázson lazíthatnak, miközben indiai vagy éppen jazz koncert hangjai szűrődnek be a háttérből. A programok között lesz még divat-, jóga-, capoeira-, hastánc-, taijibemutató és transzformáció játék is.

A részletes programok megtekinthetők itt: www.egeszsegvar.hu

kecske-tehén fifti-fifti

A címben található felezés a hétvégén elkészített sajt tejalapanyagára vonatkozik. Ugyanis a Rotschildban felfedeztem egy Garabonciás márkajelű termékcsaládot, ennek is a házi tej frakcióját, ami nemcsak fölösödésre erősen hajlamos - ami azért jó hír, mert akkor még van benne, ami fölösödjön - hanem kecske kiszerelésben is kapható. Kicsit utánuk is kotortam.

A Garabonciás megjelöléstől, bevallom, elsőre levert a víz, ugyanis meglehetősen óckodom minden ősmagyar szittyaságtól, amitől csak lehet - vsz. foglalkozási ártalom - de amikor végigpergettem a fejemben rég használt néphit tudásom, akkor rájöttem, hogy ez nem is rossz cégnév. Ugyanis a néphit szerint a garabonciás vagy a garabonciás diák egy olyan hiedelemalak, aki örökké vándorol, nagy fekete köpenyt hord, idegen házakba kéretőzik be, tejet kér, és ahol adnak neki, ott semmi galibát nem okoz. De járhat sárkánnyal, fergeteg képében is, és ha kérését visszautasítják, akkor hatalmas viharokat, dörgést villámlást hagy maga után. Tehát a tej mint gasztroattribútum meghatározó a történetben. Ráadásul ez a hiedelem leginkább a Felvidéken és az alföldi területeken élt intenzíven, még a 20. század közepén is. Így hát egyáltalán nem olyan elvetemült döntés egy alföldi házi tejüzemet Garabonciásnak elnevezni. Legyen!

Ráadásul az Alföldi Garabonciás Kft. névre hallgató, családi vállalkozásból most már EU regisztrációs számmal is rendelkező izsáki tejfeldolgozó üzem kifejezettem szimpatikus jelenségnek tűnik. Vezető ágazatuk a kecsketejtermékek készítése, állataikat a Kunsági Nemzeti Park területén legeltetik, a termékeket pedig hagyományos recepturák alapján, de modern keretek között dolgozzák fel. Biotermékek gyártásával is foglalkoznak, és valahogy az egész cuccból visszaköszön az elkötelezettség. Úgyhogy egy kis ősmagyar szittyaságot is elnézek nekik, ha ezt szeretik. Legközelebb, ha Kecskemét felé járok, még el is kanyarodok, elvisz a kíváncsiság!

A sajthoz, tehát Garabonciás házi tejeket használtam. 1 liter tehenet (3,5%) és 1 liter kecsketejet. Ez utóbbi nem túl olcsó mulatság, fél liter 340 forint. De hát már csak ilyen a szelávi. A sajthoz felforraltam a tejet, már melegen belenyomtam egy nagy gerezd fokhagymát, egy kiskanál sót és amikor habosan forrt, öntöttem bele 3 ek. tárkonyos ecetet. Ekkor le is kaptam a lángról, el is kezdett kicsapódni a savó, kicsit kevergettem, aztán amikor már teljesen kitisztult, leszűrtem egy vékony anyagon keresztül, kicsöpögtettem, és 5 percre rátettem a tejeslábast vízzel töltve - így tömörítettem. Amíg tömörödött, összekevertem egy kis metélőhagymát, friss, apróra vágott rozmaringot, késhegynyi chiliport, 1 kk. őrölt köményt, őrölt rózsaborsot és oregánót egy kistányérban. Amikor kivettem az anyagból a sajtot, vékonyan bekentem a tenyerem oliva olajjal, bedörzsöltem a sajtot, és beleforgattam a fűszerbe, hogy mindenhol érje.

Tanulság: legközelebb tisztán kecsketejből csinálom, mert iszonyú finom. De így elsőre kicsit bátortalan voltam.

csokoládé Berlin Mitte-ből

Azt sem tudom, hol kezdjem. Mondjuk ott, hogy ahogy már 2002-ben, és azóta mindig, Berlin újra és újra levesz a lámbamról. Okos, gondolkodó, emlékező és folytonosan megújuló, pezsgő, élő metropolisz, a legélhetőbb fajtából. Látni, érezni, kóstolni kell! Hoztam egy kis ízelítőt.

A legenda szerint Bandy Brooks belga ember 1815 nyarán szeretett bele a szépséges indián lányba, Pee Dee-be, a Mississippi partján. De miután a legenda egy csokoládé születéséről szól, további romantikus részletekkel sajnos nem szolgálhatok. De, hogy álompár voltak, az tuti. Erre bizonyíték a kereskedelmi szellem és az egzotikus művészet metszéspontjában felbukkanó elképesztően finom csokoládé, ami ráadásul még szép is. Édes, tiszta, természetes és csábító. De nem bájolgok itten tovább. A csokiipari vállalkozás aztán átköltözött Európába, de én azért még szívesen gondolnám azt, hogy az első néhány évtizedben maga Pee Dee festegette otthon a mintákat a kézzel készített pralinékra.

A lassan kétszáz éves Bandy Brooks Companyviszont mind a mai napig készít csokoládét, leginkább kézzel, és minden termék esetében mesterséges adalékanyagok és tartósítószer nélkül. A mintákat ma már gépes festik, oké, legyen! (Azért csoró stencilezőknek sem lehet épp rossz pálya...)

Berlinben, a dübörgő nagyváros szívében, két helyen juthatnak az ínyencek a termékekhez: a Friedrichstrasse és a Hackescher Tor S-Bahn megállóknál. Amikor az első bekezdésben visszafogottan lelkendeztem a városról, elfelejtettem említeni, hogy kényszeresen vonzódom mindenhez, ami ipari jellegű, akár régi, akár kortárs. Nos, ez a két megálló roppant nagyvonalúan ötvözi a város korából és státuszából adódó ipari jelleget, az emberek pedig ma is használják, a kávézók települnek - szerencsére Bandy Brooks is behajózott, csokistól, pralinéstól, fagylaltostól, ahogy kell. A portéka nem olcsó, a pralinék darabja 1,5 Euro, de hát lehet ennek ellenállni? Én vagyok rá az élő bizonyíték: NEM.

Fogadj örökbe olíva fát!

Az előző bejegyzésre reagálva, íme egy remek zöld nászajándék ötlet : olíva fát az ifjú párnak!
De persze nemcsak ajándékba lehet adni, ha v.ki régóta vágyott egy saját fára, akkor most itt az alkalom, örökbe lehet fogadni. Ezenkívűl még jópár szépen csomagolt olívából készült termékre is szert tehet a boldog fatulaj a Nudo oldalán.

Zöld esküvő

Amerikában egyre inkább terjed egy új trend, a zöld-, vagyis ökobarát esküvő. A mesés ruháról szerencsére nem kell lemondanod, ha ilyet szeretnél, de akad egy-két meghökkentő dolog, amelyre érdemes odafigyelned.
Ha kíváncsi vagy a részletekre itt olvashatsz róla.

Eldobható papírtányér

Először elmerengtem azon, hogy miért is kell örülni annak, ha úgy kezdődik valami, hogy eldobható, hiába gyönyörű - de aztán rájöttem, hogy azért, mert a WASARE japán edényekhez használt anyag lebomló, környezetbarát papír, a gonosz műanyag helyett.
Házibulik, nagy társas rendezvények pedig mindig lesznek, így igenis ez egy remek és csodaszép ötlet!

Bringaparkoló

A Jobart & the Kóthay's blogon fedeztem fel ezt a remekjó bringatárolós oldalt, ahova is a Kolbászból kerítést! stúdió tervezi a vasakat. Rögtön elhatároztam, hogy egy ilyen macskát szerzek a házunk falára, mert itt közel s távol sehova nem lehet bringát kötni. Már csak a rendkívűl nyitott lakóközösségen kell keresztül vinnem. :)

kashmiri dum aloo

A hűtőszekrény minnél alaposabb "kifőzésén" fáradozom, és most a krumplin és két nagy doboz joghurton volt a sor. Úgyhogy fűszeres joghurtos indiai krumplit készítettem, aminek a hindi neve: kashmiri dum aloo (az aloo a krumpli, a dumot sajnos nem tudom, de majd utána járok).

Ehhez megfőztem héjában a krumplit - kb. 1 kg lehetett - majd egy kis hideg vizes fürdő után megpucoltam. Apró szemű krumpli volt, úgyhogy a diónyi nagyságúakat egyben hagytam, a nagyobbakat feleztem. Forrósítottam egy serpenyőben olajat, annyit, hogy félig elmerüljön benne a krumpli, és amikor már jó forró volt, akkor hirtelen megpirítottam benne. Ez 3-4 perc csupán, hiszen a krumpli már nem nyers, de a sütéstől egy aranybarna ropogós bevonat keletkezik rajta, és így nem ázik el a fűszeres joghurtos szaftban.

A "szaftot" tk. a sütés közben készítettem elő. Ehhez egy kanál vajra (ghee) dobtam 1-1 tk. édeskömény és rómaiköményt (mindkettőből szemest), majd 1-1 tk. korianderport, chiliport, őrölt feketeborsot (ebből lehet kevesebb), kurkumát, gyömbérport. Közepes lángon 1-2 percig kevergetve pirítottam (nagyon kell figyelni, mert a chili könyen megég), majd hozzátettem 2-3 közepes érett paradicsomot kis kockákra vágva (én héjastól, mert nem zavar, akit igen, csinálhatja pürével is). 3-4 perc alatt szétfő a paradicsom, levet ereszt, beszívja a fűszereket, ahogy kell. Ekkor kell belerakni a krumplit, óvatosan összeforgatni, hogy mindenhol érje a fűszeres cucc, majd ráborítani egy nagy doboz joghurtot (400 g). Én ekkor még hozzádobtam egy zöld chilit egyben, egy tk. garam masalat, és friss koriander levelet. Óvatos kevergetés - inkább átforgatás - közben 5-6 percig kell főzni, és már kész is.

Ezúttal paradicsomos, uborkás raitát csináltam hozzá, amit itt már leírtam, annyi változtatással, hogy nem tejföl, hanem joghurt volt a szósz, több volt benne az uborka, mint a paradicsom, és több mogyorót tettem bele, mint előzőleg.

Tojásmentes szilváslepény

Ismét egy biochef-ről származó recept picit alakítva. Az ott található recepteknél mindig arra kell figyelni, hogy az adagok egy ebédnyiek, szorozni kell mindent legalább kétszer - háromszor.

HOZZÁVALÓK:
32 dkg teljes kiőrlésű liszt
fél csomag szárított élesztő
fél dl olaj
16 dkg méz
kb. 1 - 2 dl víz
40 dkg magozott, felezett szilva
16 dkg szilvalekvár (én most szederrel csináltam)
fahéj, gyömbér por, kevés szerecsendió,
6 dkg szeletelt mandula (nálunk ez elfelejtődött :I )

A lisztet összekeverjük az élesztővel, elmorzsoljuk az olajjal, hozzáadjuk a mézet és annyi vizet h. lágy, gyúrható tésztát kapjunk. Ezt langyos helyen kelesztjük egy órát, majd centi vastagra nyújtjuk, tepsibe tesszük. Tetejét megkenjük lekvárral, arra pakoljuk a fűszerezett - kevés mézzel összekevert szilvát, majd szórjuk rá a pirított mandula szeleteket. Sütjük, amíg jó illata nem lesz :) 180 fokon - nálunk ez olyan háromnegyed óra volt talán.

az én pestóm

Én sajnos nem utazom sehová, csak régóta el vagyok maradva ezzel a recepttel. Következzen tehát a szupertitkos, valószínűleg senki más által nem ismert pesto receptje:)

A legfontosabb szerintem, hogy tényleg sok bazsalikom kell hozzá. Nekem csak sok bazsalikomom van. Öt cserép boldog tulajdonosa vagyok, márciusban vetettem őket, magról (nyolc volt, de hármat elajándékoztam). Szóval azt hittem, ez több lesz, mint elég, de csak egy kis kompótostálnyi lett. Viszont finom. Így készítettem:

Jó sok diót durvára vágtam és kicsit megpirítottam. Az eredeti recept ugyan fenyőmaggal készül, de most csak dió volt itthon. 2-3 duci gerezd fokhagymát felvágtam (ez lehet, hogy egy kicsit sok, aki kevésbé szereti, szerintem egyet tegyen bele). Megkopasztottam a bazsalikombokraimat, megmostam, lecsepegtettem, és a dióval, fokhagymával együtt mozsárba tettem, jól összetörtem. Egy idő után bevetettem a botmixert is, közben adagoltam bele olívaolajat, kis só, bors. Kevésnek tűnt, tettem bele még diót, ezt már durvára hagytam. És reszelt parmezánt a végén.

Amikor először csináltam, lusta voltam, és turmixgéppel próbálkoztam, de borzasztó volt kiskanállal kihalászni a kések alól, persze ipari mennyiségnél jó választás lehet.

Az első adag pennére került, a második pirítósra, két falat között egy kiskanállal tudtam megmenteni a fotó kedvéért. Írjátok meg, kérlek, ha van tippetek, hogyan lehet jó sok pestót készíteni?

berlin - peking

Jövő héten elhúzok kis időre Berlinbe, a városba, amit imádok. Most még nagyon durván dolgozom, de amikor kávézom, teázom, mindig adok magamnak kis kalandozásra időt. Hát most ezt találtam. A lelőhely a Shanghai Kurír blog, a szerző a pekingi születésű, de kamasz kora óta Berlinben élő Liu Yang mukáit gyűjti össze. A páros piktogramok lényege tk. egy kelet-nyugat diskurzus, ami nyilvánvalóan saját tapasztalataiból is táplálkozik. Most csak a gasztro-vonatkozásúakat édesgetem ide. A kezdő kép - a kék mindig a német oldal, a piros pedig a kínai - témája: elképzelések a másik országról.

A fő étkezések:

Az italok:

A trendi:

De nézzétek meg a többit is, érdemes. Azért jó, mert azon a nyelven beszél, ami ugyan kritikus, de egyben önkritikus is, és lefegyverzően hasnzálja az irónia kelléktárát. Erre valószínűleg az alkotó speckó kuturális helyzete a garancia.

kamuzás

A tegnapi fűszeres teázgatás után úgy rámjött a "de ennék egy jó kis fűszeres, erős, csípős valamit" érzés, aztán a tettek metlahis mezejére léptem, és a vágyam egy kis kamuzással és egy új raita kipróbálásával csillapítottam. A kamuzás az volt, hogy a pár hete kipróbált mezedar bhindi (fűszeres okra) receptet csináltam meg, de okra helyett zöldbabból. Nem a hasonlósági mágiának adóztam ezzel, ugyanis nem nagyon hasonlít a két zöld egymásra, csak épp nem volt itthon okra. Hát ilyet! :D De teljesen úgy készítettem el, ahogy ott olvashatjátok, talán pár perccel hosszabb volt a párolási idő.

Paradicsomos, uborkás, mogyorós raitát készítettem hozzá. Ez így néz ki:

fél kígyóuborka (biztos jó a fürtössel is),

5-6 kisebb jó érett paradicsom,

1 kisebb zsengébb hagyma

nagy marék sózatlan, pörköletlen mogyoró (ezt mozsárban kicsit megtörtem).

Majd egy nagy doboz tejfölbe belekevertem:

sót,

fehérborsot,

pirított és porított rómaiköményt,

friss korianderlevelet és mentalevelet,

1 ek. oliva olajat.

Aztán ezt az egészet rálöttyintettem a zöldségekre. Miután a zöldbabot kicsit "elcsípősöztem" (2 friss zöldchili helyett 3 szárítottat tettem bele, mert valamiért azt gondoltam, talán kiment az ereje, de legközelebb már nem gondolom), nagyon jó volt rá ez a lédús, hűs paradicsomos raita. Elfogyott!

Világközepe, Vegán találka

Bemásolok ide egy levelet, amit most kaptam:

Szia!

Van egy jó programom, aminek sok blog olvasó örül, mert *közösség*
építő, hagyomány teremtő.
Ez az Első Magyar Potluck. Lényegét tekintve megosztjuk egymással az
otthon készített főtt vagy nyers vegán étkeinket és recepetjeiket.
Először recepteket hallgatunk étvágygerjesztőnek, utána enni fogunk.

http://vilagkozepe.hu/community/3/
Az első és a második potluck augusztus 9-én (holnap) és szeptember
13-án, két szombaton lesz 14:00-17:00 óráig. Mindenkinek felhívom a
figylemét: "Kérlek figyelj oda, hogy növényi alapanyagokat használj
fel elkészítéskor és hozd magaddal vagy küldd el levélben előre a
receptet."

Szeretettel
Szépe Viktor

szép és környezetbarát

mosógép mosódióval

http://www.fogyasztovedelem.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=33809

hát a hír nem mostani, de hozzám csak most ért el:)

fűszeres tejes tea

A tegnapi bejegyzésünk hozzászólás rovatában édes belterjes csevejre fakadtunk mi nők, hogy milyen elfoglaltak is vagyunk, és hogy a nap meghosszabbítása kávéval sima ügy. Én megingathatatlan kávérajongó vagyok, de a kávénál csak a teát szeretem jobban. Egy jó teával simán el lehet csavarni a fejem! A fűszeres tejes tea pedig az egyik kedvencem.
Két-három csészényi így készül:

2 dl vizet kezdek forralni, beledobok

3-4 szem zöldkardamom magot (a héját kicsit megtöröm, hogy kiázzon)

1 tk tea masalat (tört ánizs, kardamompor, feketebors, fahéj, gyömbérpor)

2 tk fekete teát (most Iránból ajándék, elolvashatatlan fajtájú, de nagyon finom anyagból dolgozom).

Amikor épp elkezd forrni, gyorsan beleöntök 2 dl hideg tejet (3,5- 3,6%-ost).

Addig kell várni, míg újra gyöngyözni kezd, és akkor gyorsan lekapni. Nagyon egyszerű, csak a forráspontok körüli gyors cselekvésre kell koncentrálni, ugyanis nem tesz jót a teafűnek, ha forralaják. Van egy kis téli hangulata, de így estefelé már nagyon kellemes. Lehet üresen, vagy egy kis mézzel. Én ez utóbbi.

Szezámos burgonya, channa dal, és cékla-répa raita

Shakuntala Saraf Indiai Vegetáriánus receptgyűjtemény c. könyvéből származik a Szezámos burgonya receptje. A hozzátársított channa dal-t Frazon Zsófinál kóstoltuk meg, és a pánkóra feltett bejegyzése alapján készítettem el. A cékla-répa raita saját produkció, felhasználva a már említett szakácskönyv raita receptjeinek alapjait, kiegészítve azzal a kényszerítő helyzettel, hogy répa és cékla állt rendelkezésre egy salátához. :)

Tehát a SZEZÁMOS BURGONYA:

Hozzávalók:
1 kg kisebb főtt burgonya
25 dkg hagyma felaprítva
2 ek. szezámmag
2 tk. zöld chili paprika feldarabolva
1/2 tk. köménymag
3-4 babérlevél
2-3 ek. olaj
fekete bors, ízlés szerint
friss koriander levél
friss citromlé

Olajon megpirítjuk a köménymagot és a babérlevelet, hozzáadjuk a hagymát, chilit, 2 percig pároljuk. Hozzáadjuk a szezámmagot, a sót, feketeborsot és pár másodpercig tovább pároljuk. Hozzáadjuk a burgonyát és még 2 percig főzzük.
A salátához julienre vágjuk... khhhm(most tanultam! :)) ) a répát és a céklát. Egy közepes cékla felét és 2 közepes méretű répát használtam el.
Az öntethez egy nagy pohár joghurthoz hozzáadunk 2tk. cukrot, fél tk. sót, fél tk. borsot, köménymagot, és 1 tk. pirított mustármagot, majd összekeverjük a cékla-répával.

E nagyfröccs

„Szénsavas boralapú frissítő ital”, amely száraz minőségi fehérbor (Bujdosó Ferenc pincészetéből), szikvíz, természetes szőlőkivonat és E211 felhasználásával készült. Ez nem más, mint a műanyag palackba töltött, felcímkézett és kereskedelmi forgalomba hozott nagyfröccs. Akármilyen rémes a cucc, ezt most egy tudatos vásárlóba oltott etnográfus kíváncsiságával szedem szét.

A nagyfröccsről általában mindenki tudja, hogy a kisfröccsnél mind űrtartalomra, mind bortartalomra nagyobb. Míg a kisfröccs a bor és szóda 1:1 keveréke, két decis pohárba töltve, addig a nagyfröccs nem más, mint az egy deci borral sűrített kisfröccs. Fröccséknek van még egy öccsük – egy féltestvér – hosszú lépés, aki neve ellenére nem egy indián törzsfőnök, hanem az egy deci szódával hígított kisfröccs. Ebből is láthatjuk, hogy a kisfröccs az alapegység, amit sűríthetünk borral, vagy hígíthatunk szódával, mindig új és újabb boralapú frissítő italt kapunk.

De mi történik, ha egy nagyfröccs gyári gépsoron palackozásra kerül? Hát például űrtartalom növekedés, hiszen italunk már 0,33 literes. Hurrá! De miért ez a furcsa szám? Soha nem tudtam megfejteni a 0,33 literes üvegek titkát. Van benne valami a végtelen tizedes törtek érzéséből. Esetleg egy soha ki nem fogyó csodaüveg? Ezt a tézist viszont a gyakorlat még soha nem támasztotta alá. De akkor miért is van nekünk embereknek szükségünk pont 3,3 deciliter mennyiségű folyadékra? És ez hogyan aránylik napi folyadékbeviteli szükségletünkhöz? És egy nagyfröccshöz?

A nagyfröccs ugye 2 deci bor, és 1 deci szóda, az összesen 3 deciliter. A kifinomultnak nem nevezhető grafikával összegrundolt narancssárga címke újraolvasása után úgy okoskodtam, hogy a maradék 3 centiliterbe nem kerülhetett más, csak a természetes szőlőkivonat és az E211. És ez már a kortárs társadalom a maga vívmányaival. Nézzük csak, mi is ez a nélkülözhetetlennek tetsző E211! Az E210-es csoportba a benzoesav és vegyületei tartoznak, és az E211-es nem más, mint a nátrium-benzoát. És akinek van otthon E-számlistája – ami rendkívüli kapaszkodó bizonytalanságokkal teli világunkban – az rögtön láthatja, hogy az E211 egyáltalán nem hangzik barátnak: ugyanis allergiás csalánkiütéseket és asztmát okozhat, szintetikus festékanyagokkal együtt fogyasztva károsak, aszpirinérzékenyeknek veszélyesek lehetnek, és E300 jelenlétében benzol keletkezik belőlük. Mennyi szerencsés véletlen kell ahhoz, hogy mindezeket megússzuk?

Mondjuk egy rendes nagyfröccs?

(Az általam is ismert, 2005-ben piacra dobott, a Szigeten kapható változatot Tékozló Homár is megdalolta. Az én üvegem is a Szigetről való, eddig a Néprajzi Múzeum raktárában pihent, üres üvegként. A műanyag kiállítás anyaggyűjtése során került a gyűjteménybe.)

(Ma máshol más műanyag-vonatkozású boros témáról is elmélkedtem.)

Céklasaláta pácolt fetával

Sajnos a fotók este készültek, és nem olyan jók, pedig gyönyörűszép volt a menü.
A céklasaláta céklából, sárgarépából és kevés zellerből állt. Nem reszeltem vagy gyalultam a zöldségeket, hanem keskeny csíkokra vagdostam, mert szerintem így sokkal harsogósabb és kevésbé leveses marad.
Kicsi citromlével kevertem össze, hogy fixálódjanak a színek, de ezenkívűl semmit nem tettem rá.
A feta sajt páclevéhez olíva olajat, sok-sok aprított friss görög bazsalikomot és oregánót, fokhagymát, egy kis zöld chillit kevertem össze. Ez volt az est fénypontja, nagyon jó íze lett.
Mindehhez rozsból készült pitát ettünk, ami a rozsliszt miatt kevéssé lett puffancsos, de csíkokra vágva remekül lecsúszott.

klasszikus formák

Valahogy Shakespeare-ről mindannyiunknak az a friss vagy ködös emléke, hogy véres szerző - pedig csak az életet dolgozta fel! Ebből is láthatjuk, hogy az uralkodó családok élete nem lehetett fenékig tejfej! Most viszont a formatervezők az ő torkának szegezik a kést - legalábbis szimbolikusan. A könyvnek álcázott vágódeszka láthatóan masszív darab, remélhetően hosszú ideig ellenáll a szeletelésnek.
A termék a Fred & Friends-nél.

Tojásmentes gyümölcskenyér

Korábban már egyszer leírtam egy gyümölcskenyér receptet, akkor még félúton voltunk a teljes tojásmentes süteménygyártás felé.
Most mind a hat darab tojás kimaradt az eredeti recepthez képest, a liszt is százszázalékban teljes kiőrlésű, és barnacukorral készült.
Még a csokoládét kellene karobra cserélni, és akkor teljes mértékben antiallergén volna számomra.
De sajnos, még hosszú út lesz, mire én a csokoládéról úgy érzem majd, h. nélkülözni tudom. :)
A közeli, Márvány utcai bioboltban többféle magot, és aszalt gyümölcsöt lehet kimérve kapni, így a hozzávalókat leginkább az ottani kínálat határozta meg:

Hozzávalók:
30 dkg teljes kiőrlésű liszt
kevés szódabikarbóna
fél dl olaj
őrölt gyömbér por
20 dkg melaszos barnacukor / 8 dkg méz (épp mézhiány csapta fel a fejét, így mi most cukroztunk)
+ annyi víz, amivel a tojással készült tésztához hasonló állagú lágy tésztát kapunk (kb. 2 dl)

belevalók, összesen 30 dkg:
aszalt datolya, - alma, - sárgabarack, mazsola, mandula, kevés reszelt gyömbér, apróra kockára vágott étcsokoládé, apró kockára vágott alma,

borítás: kis tábla étcsokoládé (én ebből raktam a tésztába is a kis kockákat, a maradékkal öntöttem nyakon)
A végeredmény egy tökéletes vasárnapi reggeli, mézes kávéval, szantálos-mandulás sencha teával - ki, hogy szereti.

Tej-tojásmentes palacsinta Zsófi lekvárjával :)

Palacsintát enni nagyon szeretek, sütni egyáltalán nem. Legnagyobb szerencsémre, ha nem én főzök, gyakran van palacsinta. A legtöbb tej-tojás mentes alapreceptet a biochef.hu - ról böngészem, van amin változtatok, van ami marad a maga tökéletességében. Most ez utóbbi a helyzet.
Hozzávalók:

20 dkg teljes kiőrlésű liszt
4 dl víz
1 dl olaj
pici só

A hozzávalókból palacsintatészta állagú és sűrűségű tésztát keverünk, majd kisütjük. Ez a verzió kicsit leragadósabb típusú tészta állítólag, de nálunk működik.
Tölteléknek Frazon Zsófitól kapott remek gyömbéres - citromos baracklekvárt használtunk, és egy kevés narancsos csokoládé reszeléket a Chocolate Hotel kínálatából. Hmmm