Monday, August 25, 2008

kecske-tehén fifti-fifti

A címben található felezés a hétvégén elkészített sajt tejalapanyagára vonatkozik. Ugyanis a Rotschildban felfedeztem egy Garabonciás márkajelű termékcsaládot, ennek is a házi tej frakcióját, ami nemcsak fölösödésre erősen hajlamos - ami azért jó hír, mert akkor még van benne, ami fölösödjön - hanem kecske kiszerelésben is kapható. Kicsit utánuk is kotortam.
A Garabonciás megjelöléstől, bevallom, elsőre levert a víz, ugyanis meglehetősen óckodom minden ősmagyar szittyaságtól, amitől csak lehet - vsz. foglalkozási ártalom - de amikor végigpergettem a fejemben rég használt néphit tudásom, akkor rájöttem, hogy ez nem is rossz cégnév. Ugyanis a néphit szerint a garabonciás vagy a garabonciás diák egy olyan hiedelemalak, aki örökké vándorol, nagy fekete köpenyt hord, idegen házakba kéretőzik be, tejet kér, és ahol adnak neki, ott semmi galibát nem okoz. De járhat sárkánnyal, fergeteg képében is, és ha kérését visszautasítják, akkor hatalmas viharokat, dörgést villámlást hagy maga után. Tehát a tej mint gasztroattribútum meghatározó a történetben. Ráadásul ez a hiedelem leginkább a Felvidéken és az alföldi területeken élt intenzíven, még a 20. század közepén is. Így hát egyáltalán nem olyan elvetemült döntés egy alföldi házi tejüzemet Garabonciásnak elnevezni. Legyen!
Ráadásul az Alföldi Garabonciás Kft. névre hallgató, családi vállalkozásból most már EU regisztrációs számmal is rendelkező izsáki tejfeldolgozó üzem kifejezettem szimpatikus jelenségnek tűnik. Vezető ágazatuk a kecsketejtermékek készítése, állataikat a Kunsági Nemzeti Park területén legeltetik, a termékeket pedig hagyományos recepturák alapján, de modern keretek között dolgozzák fel. Biotermékek gyártásával is foglalkoznak, és valahogy az egész cuccból visszaköszön az elkötelezettség. Úgyhogy egy kis ősmagyar szittyaságot is elnézek nekik, ha ezt szeretik. Legközelebb, ha Kecskemét felé járok, még el is kanyarodok, elvisz a kíváncsiság!
A sajthoz, tehát Garabonciás házi tejeket használtam. 1 liter tehenet (3,5%) és 1 liter kecsketejet. Ez utóbbi nem túl olcsó mulatság, fél liter 340 forint. De hát már csak ilyen a szelávi. A sajthoz felforraltam a tejet, már melegen belenyomtam egy nagy gerezd fokhagymát, egy kiskanál sót és amikor habosan forrt, öntöttem bele 3 ek. tárkonyos ecetet. Ekkor le is kaptam a lángról, el is kezdett kicsapódni a savó, kicsit kevergettem, aztán amikor már teljesen kitisztult, leszűrtem egy vékony anyagon keresztül, kicsöpögtettem, és 5 percre rátettem a tejeslábast vízzel töltve - így tömörítettem. Amíg tömörödött, összekevertem egy kis metélőhagymát, friss, apróra vágott rozmaringot, késhegynyi chiliport, 1 kk. őrölt köményt, őrölt rózsaborsot és oregánót egy kistányérban. Amikor kivettem az anyagból a sajtot, vékonyan bekentem a tenyerem oliva olajjal, bedörzsöltem a sajtot, és beleforgattam a fűszerbe, hogy mindenhol érje.
Tanulság: legközelebb tisztán kecsketejből csinálom, mert iszonyú finom. De így elsőre kicsit bátortalan voltam.

3 comments:

nana said...

mostanában én is nagyon agyalok a házi sajtkészítésen.. pár napja voltam az őrségben, és az is megerősített, de ez a post még inkább!! remélem, találok garabonciás tejet! ;)

irisz said...

nagyon jól néz ki, és a sajtcsinálás is nagyon izgalmas dolog, így lehet h. mi is nekiállunk majd kísérletezni.

frazon zsófia said...

mindenkinek nagyon ajánlom! a tejet a Jászain vettem a Rotschildban. nyilván máshol is lehet, vagy pl. a lehelen, azt hiszem, az őstermelős részen van egy tejes, kecskesajtot árul, talán tejet is. hétvégén majd csekkolom!