Wednesday, July 15, 2009

Tökmagkrém

A vaj és margarin evés elhagyása azzal a nagyon kellemes mellékhatással jár, hogy rájön az ember, hogy milyen sok mindent lehet kenyérre kenni és azok milyen jó dolgok.
Mindenféle magot szeretek, ezért könnyű dolgom van. Most tökmagot kaptunk Bécsből nagyon kedves ismerősöktől. A tökmag helyi termelésű és háromféle formában is lehet kapni, teljesen apróra darálva, picit nagyobb darabkákra hagyva, valamint egészben és bónuszként a lehető legtökéletesebb verzióban, csokoládéba ágyazva :).

A szendvicskrém receptje nagyjából az alapján alakul, hogy milyen magok vannak készleten, és mik a kedvencek. Most én az apróra darált tökmagból kb. negyed csészényit kevertem ugyanilyen méretű és mennyiségű szezámmagot, egy kevés lenmag pelyhet. Ehhez öntöttem az ugyancsak most kapott tökmag olajból, nagyjából egy kiskanálnyit. Nagyon pici sót és borsot szórtam rá, és annyi zabtejet, hogy kenhető állagúra tudjam mixelni. A péphez a végén a durvábra vágott tökmagból kevertem.

15 comments:

Benzsi said...

Most leltem rá a blogodra, és nagyon tetszenek a receptjeid!:D

nana said...

dejóóóó! :)

irisz said...

én délelőtt találtam meg a Tiédet és rögtön kedvencek közé kívánkozott. :)

köszi nana!

Anonymous said...

Előmagozott olajbogyót soha!

Benzsi said...

Köszönöm szépen! Remélem nem fogsz csalódni a receptjeimben.:)

irisz said...

Igen, elfogadom, hogy az olajbogyó nagyon jól kihagyható elem, sőt, akartam is írni ezt.

de hát mindenkinek van gyenge pontja, van aki magozott olajbogyót vásárol, van aki névtelenül és érzelemből kommentel, ahelyett hogy higgadtan megfontolásra alkalmas észrevételt tenne.

Mindenki más, és ez így nagyon jó!

Benzsi said...

Nahát, minél tovább nézem a receptjeidet annál inkább nem értem, miért csak most találtam rá a blogodra és hogy tudtam nélküle élni!
Az olívabogyó iránt én is gyengéd érzelmeket táplálok. Minimum fél kiló mindig van a hűtőben. Lehet, hogy a magos egészségesebb, mert őrzi a vitaminokat, de én is a magozott fekete bogyót veszem, mert csak olyat találtam olajban eltéve. A másik nekem túl sós. Ez tényleg akkora bűn lenne? Kérdezem Anonymoustól.

Anonymous said...

Benzsi:Nem bűn,csak íztelen .Vásárolj magozottat és hasonlítsd össze!Meg ilyen szép recepthez nem is illik.

Ottis said...

Szeretjük a kennivalókat, kipróbálom ezt is!Recept mentve :-)

trinity said...

Tényleg jó kis recept...Én is elmentem:))
Lehet, bennem van a hiba, de nem vettem észre lényeges különbséget a magozott és a magozatlan verzió között....Pedig nagy kedvencem...

Anonymous said...

Elsősorban nem magozott és magozatlan között van különbség szerintem, hanem ipari és "házi" között. Jelenleg szerencsés vagyok, olyan helyen élek, ahol van finom olajbogyó kimérve a piacon. És közelébe sem ér az üvegben eltettnek. Akár magos akár nem. És persze fajtától is függ az íze. Azért a fekete kalamatát mindig magosan veszem.:-)
A recept pedig szuper, Írisz. Szeretem a tökmagot, olaját is.
Szép napot mindenkinek!
zölderdő

irisz said...

Mi is kimérve vesszük, a helyi "török"-nél, feketéből nem tudom, hogy van-e magozatlan, majd megnézem és áttérek rá. De igyekszem minél kevesebb nem-helyi hozzávalót használni. Igaziból azért sem része az olajbogyó a receptnek, épp csak a fotó kedvéért vágtam fel egyet, mit sem sejtve. :)

frazon zsófi said...

én szeretem az olajbogyót :) ki nem hagynám! de valóban sokkal jobb, ha nincs kimagozva, mert nem ázik ki a az íze a sós lében. aztán az is lehet, hogy pár év múlva már nálunk is megterem... tetőkertekben :))

trinity said...

Ja, igen...
Ha olyan helyen élnék, akkor én is a piacon venném:))
De itthon még erre várni kell- mondjuk a globális felmelegedést azért nem siettetem:)

Szamóca said...

Én eddig csak vagy-vagy alapon próbáltam a magvakból készült szendvicskrémeket. Valahogy nem jutott eszembe keverni őket.
Köszönöm az ötletet! Ki fogom próbálni a vegyes változatokat is.