gasztroajándék - mese sajt

Az én korosztályom jól emlékszik a hetvenes évek közepén még bőven kapható csokoládés Mese kockasajtra. Olyan formája volt, mint a Mackónak, csak nagyon gyanús barna színben pompázott, az íze pedig egészen meghatározhatatlan volt: valahol a nem létező ízek birodalmában kellett keresni a megoldást. Ha színre kellene fordítanom, akkor a szocializmusból ránkmaradt "se-színekkel" tudnám összehasonlítani: amilyenek például az autók voltak. Mondjuk a Trabantok: se kék, se zöld, se fehér, se szürke - mégis mindegyik egyszerre. Na ilyen volt ízben a Mese sajt. Én valamiért mégis szerettem.

De ez a mese sajt csak nevében emlékeztet az elődre: lévén nem is elődje, másrészt a nevének sem a meséhez, hanem sokkal inkább Emeséhez van köze. Emese ugyanis az alkotó, akiről a nevét kapta. Emese a barátnőm, akitől ezt meg én kaptam. Nem először kóstoltam, és nyilván nem is utoljára. Iszonyú finom. Mindenféle sajtok, a semlegesebb ízű trappistától az erősebb ilmiciig, zöldfűszerek, olajbogyó, fokhagyma, erőspaprika és rengeteg bors. Mindez olajban. A titka pedig az, hogy minél tovább kibírja az ember, hogy ne egye meg, annál finomabb. Elég nagy erőpróba! De megéri. Köszönöm. Ja, és még újrahasznosítható is: az olajból ugyanis, ha kiette az ember a cuccost, akkor újra csinálhat bele...