Észak indiai preparation 1. folyt.

A tegnapi élénk érdeklődésen felbátorodva, folytatom a megkezdett menü receptesítését. Még egy gyors okra-kép ismetlésnek - amivel láthatóan, nem tudok betelni.
A brown chick pea's curry a fogások közül számomra a nyerő ebben a menüsorban, úgyhogy ezzel folytatom. (Az adagok továbbra is két főre vonatkoznak.) Nagyjából 200 g barna csicseriborsót egy éjszakás áztatás után sóval, egy nagyobb darab fahéjjal, 2-3 zöld kardamonnal kell összefőzni, kuktában kb. 20 perc, fedő alatt 30-35 perc alatt (ha hirtelen jön az ötlet, akkor pedig lehet használni konzervet is, ami minden előzetes fenntartásunk ellenére egészen remek, ráadásul az indiai konzervekben gyakorlatilag semmi nincs a fűszereken és a són kívül). Amíg fő a csicseri, addig simán elkészül a curry alap: olajat vagy ghee-t kell melegíteni, bele egy teáskanál rómaikömény, kevergetés mellett max 1 perc, aztán rá 2 db egészen apróra vágott hagyma, addig pirítani, míg aranybarna. Ekkor kell beletenni 2-3 szétnyomott fokhagymát, 1 teáskanál reszelt gyömbért, és 3-4 percig kevergetve főzni (óvatosan, mert pattog). Ha megvan, akkor jöhetnek a porfűszerek fél-fél teáskanállal: kurkuma, chilipor, korianderpor, rómaiköménypor, és a spec. borsófűszer, a channa masala, és újabb 2-3 perc főzés (ha szükséges, lehet bele tenni egy csepp vizet, ez attól függ, mennyire főtte el a hagyma a levét). Majd 2 evőkanál paradicsompüré, fél pohár langyos víz, egy zölchlili egészben, görögszénalevél és só. Ezután kell beleönteni a borsót főzőlével együtt, jól összekeverni, és kb. 15 percig együtt főzni. Az egész tk. egy sűrű levesre hasonlít, ha nem, akkor még kell bele tenni melegvizet. Az utolsó pár percben jöhet a friss korianderlevél és egy kiskanál garam masala. Érdemes ezzel kezdeni a menüt, mert könnyen melegíthető. Amíg főtt, én addig gyúrtam meg a parantha tésztáját. Ehhez 250 g teljes kiőrlésű lisztet morzsoltam el 2-3 evőkanál olajjal, és annyi vízzel (kb. 2 dl) gyúrtam egybe, hogy egy sűrű, de ne csúzligumiszerű tésztát kapjak, aztán sütésig betettem a hűtőbe. A töltelékhez 2 közepes főtt krumplit törtem össze villával, hozzátettem egy kisebb lilahagymát egyészen-egészen apróra vágva (lehet géppel is), 1 friss zöldchilit apróra vágva (ollóval tök egyszerű), majd korianderlevél, mangópor, garam masala (helyette lehet: chanky chat massala - ami egy saláta fűszerkeverék), végül chlilipor és fekete kősó (ezt nagyon ajánlom, egyébként pedig bármilyen salátába remekül használható). Az aloo parantha pedig a következőképpen készül: nagyobbfajta diónyi golyókat formáltam a tésztából, kb. 8 cm átmérőre nyújtottam, beletettem egy kiskanál tölteléket, batyut formáltam belőle, de teljesen összedolgoztam a tetejét, majd óvatosan kézzel kilapogattam (hogy a levegő kimenjen belőle), aztán sodrófával kiterítettem olyan 10-12 cm átmérőnyire. Van hozzá speckó sütőlap, de normál palacsintasütőben remekül kivitelezhető, sütés közben kicsit olajozni kell a tésztát. Ebből az adagból 10 db készül, ami 2-3 felnőttnek egy vacsorához elég.És, ha még bírjátok, akkor egy gyors káposztás mentás raita - ami ezúttal jégsalátából készült (amire volt felhatalmazásom:) Ez roppant gyorsan elkészül, csak fel kell vágni mondjuk egy közepes jégsaláta felét, hozzá kell adni egy kisebb lilahagymát apróra szelve, fél friss zöldchilit nagyon apróra vágva (olló), és rá kell önteni egy nagy doboz jól kikevert natúr joghurtot. Aztán kis só, egy marék apróra vágott friss menta, őrölt, pirított rómaikömény és őrölt fehérbors.
Ahogy a tegnapi bejegyzésben írtam, nekem az egész cécó két óra hosszát tartott - tehát, ez nem a gyors vacsora program része - viszont a gasztronómiai élmény igazán megéri. Ahogy látjátok, a hozzávalók tk. teljesen egyszerűek, és minden a fűszerezésen, a fűszerek egymásutániságán múlik. Én azzal könnyítettem a dolgom, hogy a hozzávalók előkészítésével kezdtem, és amikor a főzésen volt a sor, gyakorlatilag úgy dolgoztam, mint egy tévés főzőműsorban. Ez azért is fontos, főleg eleinte, amíg nincs a véredben, hogy mi mi után jön, mert nagyon sokfelé kell figyelni, de ha ügyesen elő van készítve, akkor csak oda kell nyúlni érte. Nem mondom, hogy naponta képes lennék lenyomni egy ilyen programot (pedig Indiában a nők akár háromszor is főznek frisset a családnak), de azt is látom, hogy egyre jobban rá lehet érezni a dolog ízére: készítés és fogyasztás közben egyaránt.
Lesz folytatás, mondjuk a jövő héten!