Mielőtt csúfos véget értek volna a répák, az itthoni nyulak ötletelésbe kezdtek egy Vajaspánkón látott receptre hivatkozva: miszerint répatorta igenis van, nemcsak a viccben, mer' az Írisz mon'ta. Hát mit tehettem volna? Magam is forráskutatásba kezdtem. Először megnéztem az Írisz által is hivatkozott (répa)tortaimádót, majd egy szupertitkos hozzászólásból továbbgöngyöltem ide a szálat. Aztán már csak mérlegelnem kellett. Végül Írisz féle biosított változatot tekintettem alapreceptnek, csak visszatojásítottam, és a konyhaszekrény tartalmához igazítottam: ugyanis nem volt itthon dió, csak mogyoró, meg akkor már mazsola és fenyőmag. A cukormázzal eleve nem kínlódtam, úgyhogy a citrom is ment bele a tésztába -- vagy ahogy a Haggyállógva Vászka című filmben Máté Gábor narrátor mondta: "egy kis citronyt intéztem hozzája". A répa finomra reszelésére láncfűrésszel sem lehet rávenni, úgyhogy a tökreszelő volt a fájdalommentes megoldás, de ez szerintem nem volt kárára. A fűszerek mellé még tettem egy fél teáskanál tea masalat, ami nem rontotta el nagyon. Tehát most itt tart az átreceptesítés:
20 dkg teljes kiörlésű liszt
20 dkg barna nádcukor
1 cs. sütőpor
fél kanál szódabikarbona
10 dkg tört mogyoró (földi, meg bokros, vegyesen)
5 dkg fenyőmag (ezt legközelebb előtte lepirítom)
egy kis mazsola
csipet só, fahéj
fél-fél teáskanál gyömbér és tea masala
1,5 dl olaj
4 tojás
25 dkg durvára reszelt sárgarépa
"cirtony".
Tanulságok: legközelebb kipróbálom tojás nélkül, mert szerintem ennyi sütőpor meg szódabikarbona mellé tutira nincs rá szükség. A másik lehetőség, hogy csak fele mennyiséget teszem bele a sütőporból, és akkor egy kicsit sűrűbb lesz. Na, azért nem lett rossz így sem: ma már csak a morzsák és a kövér nyulak gurulnak a tányér peremén.
No comments:
Post a Comment