Ez a gondolat valamikor tegnap este nyolc és kilenc között ütött léket a fejemen - hogy ezzel az édes képzavarral éljek. És valahogy épp semmi olyan nem volt a hűtőben, amivel csillapíthattam volna ezt a vágyat. Ráadásul valami tészta kezdett el lebegni szemeim elött. Mostanában többféle palacsinta műalkotást olvastam-láttam különféle blogokon, és itt a mi kis pánkó házunktáján is van egy-kettő, már csak a hűtőt és a kamrát kellett megtúrni hozzávalóért, hát ez lett belőle:
25 dkg túró
2 dl tej
4 tojás
20 dkg liszt
fél csomag sütőpor
1 ek vaj.
Előszöt a folyékony összetevőket dolgoztam egybe, és az egészet hozzáadtam a sütőporral, egy csipet sóval és cukorral elkevert lisztet, igyekeztem csomómentesre keverni. Ebből egy meglehetősen sűrű massza kerekedett, ami azért jó, mert lepényszerűre lehet sütni ezt a kis ámerikai-palacsinta-klónt. Ebből az adagból egészen pontosan tíz paplan állagú palacsinta lett, de a felénél már alig bítram tűrtőztetni magam:
A végeredményt mézzel és fanyar ribizlilekvárral lehetett nagyjából 10 perc alatt eltűntetni (két felnőttnek ez igazán nem nagy kunszt, egy rendes fotóra pedig igazán nem maradt időm).
Más alkalmakkor élelmes medvebarátunk szemében tükröződött némi csalódottság és szemrehányás: hát erről a buliról meg hogy a csudában maradthatott le?
7 comments:
szegény medve...teljesen kiborult...:)
úúúú de jól néz ki ezaz izé, kipróbálom!
szemmel láthatóan átverve érezte magát :)
de már kiengeszteltem ;)
öntöttél a hasára egy kis mézet? :)
nem hiszem, hogy le tudna hajolni érte :D
de beszivárog... oda sem kell néznie :)
fúúú, te egy igazi medveszakértő vagy!
csak most tűnt fel az a kis feles pohár a palacsinták mögött, előtte v. utána kell pálinkát inni? - ez a receptből kiamardt!
Post a Comment