Hétvégi olvasás és kávézás

Nagyon szeretem a kávét, de azt a luxust, hogy erről hosszasan merengjek, csak hétvégén engedem meg magamnak.

Már nagyon várom, hogy a Starbucks Magyarországra is betegye a lábát (az ajtórésbe már bedugta, ha jól tudom). A legutóbb Bécsben tettem szert zsákmányra, etióp erős pörkölésű változatban. Ilyen ni:
... és a cimkéje sem piskóta:
Erre mondják népiesen, hogy olyan erős kávét lehet belőle főzni, hogy megáll benne a kiskanál. De nem is ez a lényege, hanem az a zamat, amit a százéves olasz kotyogó kihoz belőle - láthatóan gasztro vonalon is üdvös a multikulti. Mintha lenne egy csepp füstös íz benne, és érezhetően jobban pörget, mint amit rendszeresen iszom. Hm. Talán mégiscsak ezt kellene innom nap mint nap?
(Épp Terézia Mora Nap mint nap című remek könyvét olvasom, amit szintén ajánlok mindenkinek - ha már multikulti hangulatba jöttünk.)