Monday, October 19, 2009

a fekete luk?

16 comments:

szepyke said...

Kisértetiesen hasonlít rá... Már már majdnem el is hittem, aztán mégsem. Látom, ez most a találóskérdések időszaka... Ez az olajbogyó születése című kép, vagy megint a papucs orrán pamutbojt...

Vica said...

Ismerös a látvány...hmmm..talán a kenyérsütögépben készült kenyér alja?

KryaSpirit said...

Szerintem kávéhab amibe beledobtál valamit és ott lyuk lett.

KryaSpirit said...

Nem, mégsem, mert látszik, hogy meg van sülve. Passz

Sylvia said...

Szerintem is kenyérsütéssel kapcsolatos, így néz ki a kenyér alja, amikor belesül a gép lapátja :)

irisz said...

Szerintem ez egy kenyérből készült elefánt szeme.

Frazon Zsófi said...

hmmmm: kisegereknek menekülési útvonal a kenyérből :))

(direkt ilyen kényérsütőt használok... Írisz jóvoltából!)

ti hogy szeditek ki belőle?

Unknown said...

Az én kenyérsütőmhöz járt egy célszerszám is, leginkább egy tolvajkulcshoz tudnám hasonlítani, egy olyan kampós végű izé. Azt ügyesen beakasztom, és megpróbálom úgy kihúzni vele a lapátot, hogy lehetőleg ne jöjjön ki vele a kenyér fele is. De általában ki szokott... :-/ Na abból lesz aztán később a prézli :-)

Frazon Zsófi said...

:))
én egyelőre óvatosan szeletelem, amíg keményet nem fogok, és akkor körbevágom. csahát a körültekintő mozgássorok nem tartóznak az erősségeim közé! de, ha már célszerszám is van, akkor ez általános! ki kell találnunk valamit!

Bridge said...

Zsófi! Körbevágni a fekete lyukat... ne haragudj!?!
:)

Unknown said...

Húúú, én géppel szeletelek, nem merném megkockáztatni, hogy benne hagyjam! Pontosan ezért szoktam még forrón kivenni a lapátot (amíg el nem felejtem!), szoktam is közben másodfokú égési sérüléseket szerezni... Viszont a gyerekek mindig versenyeznek az "alagutas" kenyérszeletekért! (Mondjuk nem kell nagyon törjék magukat, a szeletek 80%-a ugyanis alagutas, mivel kétkaros a gépem!)
A használati utasítás egyébként azt írja, hogy a lapát beragadását úgy lehet elkerülni, ha bekenjük őket étolajjal, ami szerintem baromság, mert úgyis ledagasztaná róla az olajat a gép... Úgyhogy éljenek az alagutas szeletek!

Frazon Zsófi said...

hát, látjátok nem bánnám, ha a gép tervezői most olvasnák ezt a blogot! (egyébként bekentem olajjal, de valóban ez vicc. kivágni azért nem tudom, mert nem látom, merre áll a lapát, az egészet meg nem akarom széttrancsírozni.) hát, tudjátok, látom már, hogy ez legalább olyan magvas kérdés lett, mint a "hogyantépjünkfolpackot?" :DDD

Unknown said...

Jaj, hát nem is kell látni, merre áll a lapát, lehet azt tudni! Murphy törvényének Dobesa-féle alkalmazása a kenyérsütőlapátokra:
1. A kenyérsütő lapátja mindig úgy áll meg a kenyérben, hogy a lehető legnagyobb számú kenyérszeletet tudja tönkretenni (tehát mindig a szeletelés irányára merőlegesen).
2. Ha véletlenül párhuzamosan áll, akkor rossz oldalon kezdted a szeletelést!
:-)

Frazon Zsófi said...

:))
ez kiváló végszó!

Nyafkamacska said...

Én az utolsó dagasztás után oldalról alányúltam és kivettem a lapátot. Aztán visszaigazgattam a tésztát. Még kelt egyet úgyhogy nem szokott meglátszani rajta a bolygatás.

Frazon Zsófi said...

wow! ez hatékonynak tűnik. de remélem, nem ülsz ott végig, hogy mikor végzett a kelesztéssel :)