A Lehelen van egy néni, akitől a céklát szoktam venni. Pár hete megkérdezte tőlem, hogy mit fogok csinálni a céklából. Akkor sütöttem. Majd elmesélte, hogy ez nagyon jó, leveses (mármint jó sok leve van) cékla, lehet belőle gyümölcsfacsaróval céklalevet csinálni. Majd hozzátette: "ezek a mai fiatalok mindent kitalálnak!" Tulajdonképpen bóknak vettem, hogy kinézte belőlem, hogy mai fiatal vagyok. Azóta nála veszem a céklát, és tényleg naggggyon leveses. Úgyhogy akkor most legyen belőle leves! A receptet szinte nem is változtattam (csak egy tejszínnel):
1 hagyma
kb. 1 kg cékla
só, bors, kömény
2 dl tejszín, 1 dl tejföl.
A hagymát fonnyasztottam, rá a kockára vágott cékla, fűszerek, alá kevés víz, fél óra múlva botturmix, majd tejszín, tejföl, utánasózás, tálalás (tejföllel, petrezselyemmel). Hát a színe egészen más lett -- ez nyilván a kulturális különbségből ered. De így is nagyon vadító! Az íze pedig kiváló. Éljen a leveses céklaleves!
Aztán, ha már így bejött ez a cékla identitás, ráadásként este befestettem lilára a hajam. (Régen Pécsen, a fodrászcsaj, aki igyekezett embert faragni belőlem hónapról hónapra, egyszer azt válaszolta arra a felvetésemre, hogy nekem tk. a cékla színe az, ami bejönne hajfestékben, hogy: "az nagyon klassz, csak nem hajszín!" Hát, ezen azóta is gondolkodom, hogy mit jelent.)
3 comments:
Akkor Te nem is pasi vagy? Eddig azt hittem.
miért egy zsófi nevű pasinak nem lehetne céklaszínű haja??
mondjuk úgy: bóknak vettem :)
Post a Comment