Kriszta mutatatta meg még karácsony előtt hogy is csinál bonbont (ő így csinálja), aztán a hozzászólás részben felmerültek változatok, ezeket gyúrtam egybe, és kiérleltem a saját változatomat. Kriszta szilvába tette a marcipánt, én viszont fordítottam a sorrenden: és mindent marcipánnal borítottam be, ami a kezembe akadt. Az aszaltszilvát dióval, az aszalt sárgabarackot pedig törökmogyoróval házasítottam, marcipánnal köpenyesítettem, majd nagyon keserű olvasztott csokiba forgattam.
A posztmodern csokoládéerdő engem annyira megfogott vizuálisan, hogy magam is nevelgettem egyet a konyhában, ami egyébként megmosolyogtatóan és hátborzongatóan gyönyörű!
De azért a bonbonokat is le lehet tuszkolni, ha muszáj...
3 comments:
Júúj, még nem is reggeliztem, de pár ilyen golót most simán betolnék! :)
Nagy öröm, hogy ilyen mély nyomot hagytak benned a csokigolyófák :D
1-2 hét, és én is újra beindulok a konyhában...
az apró de praktikus ötletek (fogpiszkáló, hungarocell) mindig levesznek a lábamról, pláne, ha ilyen vizuális élménnyel párosulnak :) szólj, ha van még ilyened!
Wow, hát továbbra is azt kell mondjam, nagyon nagyot alakítottatok ezzel a menüsorral, csajok!:-)
Post a Comment