Monday, September 29, 2008

Magvas rozskenyér


Hétvégén elég sok minden történt, többek közt a konyhában is. Pl. ez a rozskenyér, amit a dagasztás nélküli kenyér mintájára csináltam. (Nagyon szeretem ezt a kenyértípust, bár kissé időigényes, de annyira egyszerű.)

Hozzávalók:
(1 pohár=2,5 dl)
2 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt
1 pohár kenyérliszt BL80
1 ek. búzasikér
2 tk. só
picit több mint 1/2 tk. szárított élesztő
1 tk. méz
4 dl langyos víz*
1-1 ek. lenmag, szotyi, tökmag

A liszteket a sóval és élesztővel együtt a kelesztőtálamba szitálom (a teljes lisztből persze fennmaradnak a szitán bizonyos darabkák, de természetesen azt is belekeverem). A vízben feloldom a mézet, és a magokkal együtt a liszthez adom és összekeverem. A tésztát min. 12 órán át kelesztem, nekem több is lett. Aztán áthajtogatom, fél órát még pihentetem, közben max. hőmérsékleten előmelegítem a gázsütőmet, benne a fedeles jénai tállal. A sütéshez kiveszem a tálat a sütőből, kikenem egy kis olajjal és beleborítom a tésztát. Én 25 percig sütöttem fedővel, ekkor megspricceltem a kenyér felületét egy kis vízzel (hátha szebb lesz tőle :)), majd még 30-35 percig fedő nélkül sült.
És ilyen szép lett :) Belül is.

*Itt eredetileg 3,5 dl-t írtam, de amikor tegnap megint bekevertem egy adag tésztát, rájöttem, hogy nem tudok számolni... :( (2008.10.01.)

A kenyérhez borsos sajtkrémet csináltam, iszonyú egyszerűen:
1 db Medve tömlős sajtkrémet (ez a tömlős annyira hülye szó) kikevertem egy pohár kefírrel és vegyes tört színes borssal. Imádom.

6 comments:

irisz said...

gyönyörűszép! csak vigyázz h. az egerek meg ne rágják! :P

Kriszta said...

Egérmentes övezetben volt :) Amíg el nem fogyott...

Kriszta said...

Ó de lökött vagyok! Most jutott eszembe, hogy búzasikért is tettem a kenyérbe, hogy jobban megkeljen :( Bocsi, javítottam.

Kata said...

Hú, ez nagyon guszta!!!

Frazon Zsófi said...

én ma már kettőször reggeliztem, most is csak sutyiban kóricáltam ide, de mentem megkordult a gyomrom... pedig tegnap este én is olyan gyönyörű Írisz kenyeret kaptam, hogy semmi okom a panaszra :))

Kriszta said...

Ahha, ez a baj a kenyerekkel! Az ember csak enné, meg enné...