Utálok krumplit pucolni!

És ez a kijelentés a nyers és a főtt krumplira egyaránt vonatkozik. És azzal sem lehet levenni a lábamról, hogy az újkrumplit csak vakargatni kell, mert vakargatni is utálom. Ráadásul szeretem a krumplihéjat, és biztos abban van a vitamin. Punktum.
Az itt látható krumpli ugyancsak a foci Eb gyorsvacsora-projekt része. A krumpliból vásárláskor kicsiket válogattam (ezek most nem a nemzeti válogatottak), sütés előtt pedig csak alaposan megmostam. Semmi hókusz pókusz, áztatgatás, csak egy gyors, de alapos mosás. Majd nyersen felkockáztam, oliva olajon megsütöttem. Elég hangosan sül (közepes lángon mehet), úgyhogy nem lehet megfeledkezni róla meccs nézés közben sem. Nagyszemű tengeri sót, elnagyoltan felvágott rozmaringot, és frissen mozsarazott rózsaborsot tettem bele. Zöldséges hagymás húst (korábbi maradék, lefagyasztva) és friss paradicsom salátát csináltam hozzá, de értelemszerűen bármivel lehet enni. Csak magában is megáll, de akkor érdemes egy kis tejföllel vagy aludttejjel nyakonönteni, megszórni pirospaprikával, őrölt fekete borssal és friss petrezselyemmel. Ha sütés közben kicsit odapirul, úgy az igazi!