Árparizottó spárgával és gombával

Nem kifejezetten idény jellegű étel, de alig várom, hogy lehessen friss spárgát kapni és akkor többször is megcsinálhatjuk ezt a remek árparizottót.
A már sokat emlegetett Reader's Digest kiadású Életerő Konyhája címre hallgató receptes könyvből származik az ötlet, sőt jelen esetben egészen jól követtem a leírást, ami ritka.

A mennyiségekből én legközelebb felezni fogok, mert két személyre két étkezéshez is sok volt az adag, de most azt írom, ahogy történt:

Hozzávalók:
8 dl sószegény alaplé
2 ek. olíva olaj
1 fej vöröshagyma apróra vágva
25 dkg gomba (lehetőleg több erdei fajta vegyesen), nagyobb darabokra vágva
2 gerezd fokhagyma
25 dkg árpagyöngy
25 dkg spárga, megtisztítva, csúcsok levágva, a többi falatnyi darabokra vágva
5 dkg reszelt parmezán sajt

Az alaplét forrósítsuk fel 5 dl vízzel, majd lassú tűzön fedél alatt főzzük.
Egy nagyobb edényben forrósítsuk fel az olajat, a hagymát pároljuk meg benne, majd adjuk hozzá a gombát és a fokhagymát. 5 perc további párolás után keverjük hozzá az árpagyöngyöt és a forró alapléből 5 dl-t. Fedő alatt főzzük 30 percig.
Közben a spárga csúcsokat blansírozzuk a forró alaplében 2 percig. Vegyük ki és tegyük félre.
Öntsünk további adagokat az árpás keverékhez egy-egy decinként, hogy a keverék be tudja szívni.
Az utolsó adag lé hozzáadásakor szórjuk bele a spárgaszárdarabokat is, majd a parmezánt.
Tegyük a tetejére a spárgacsúcsokat és tálaljuk.

Én még friss nyers salátát készítettem hozzá, uborkából, csírákból, újhagymából és piros húsú paprikából, pici olajjal megöntözve és fűszerekkel megszórva.

Tej-, tojásmentes Zserbó

Sajnos mostanság elég akadozva frissül a pánkó, de most, hogy már lassan lassan jön a jó idő és a napfény, talán többször tudunk majd fotózni a kis házi körülményeink közt.

A most következő receptet a sokat látogatott és hasznosított Rongybaba konyha oldalról vettem, miután személyesen is meghallgattam a csodás történetet, miszerint zserbót készíteni nem is olyan bonyolult, mint ahogy ránézésre gondolná az ember.
A nálam készült verzión még azért van mit finomítani, de ez nem a recept bonyolultságán múlt.

A rongybaba konyhás verzión annyit változtattam, hogy kihagytam a tojást, margarint használtam és növényi tejet, és még a visszafogott cukor mennyiségen egy picit még visszábbfogtam. Valószínűleg a kisüveg lekvár mértékünk eltérő lehet, mert úgy találom, hogy picit sok lett benne a lekvár, azért nem látszódnak szépen a csíkok. A recept pedig ezek alapján így alakul:

350 g teljes liszt
180 g margarin
40 g barnacukor
1 dl növényi tej
fél tasak élesztőpor
2 csipet szódabikarbóna

töltelék:
1 kis-közepes üveg házi baracklekvár
200 g dió
80 g barnacukor

bevonásra egy tábla étcsokoládé - ezt lehet karobos verzióval is helyettesíteni.

Előbb a száraz hozzávalókat összekeverem, majd a vajat elmorzsolom a lisztben, hozzáadom a tejet, jól összegyúrom.
A tésztát 3 részre osztom, kinyújtom.
Egy tészta, rá lekvár, cukros dió, újra ez, a végén a harmadik tészta és a tetejét megszurkálva egy órát hagyom kelni szobahőmérsékleten.
Lassú tűzön addig sütöm, amíg szép színe nem lesz.
Ha kihűlt, ráteszem a vízgőzben olvasztott csokoládét.