Thursday, July 31, 2008

alternatív golden bear

Írisszel közös alapítású díjunk célja, hogy minden kedves gasztro és kreatív bloggernek köszönetet mondjunk, aki az elmúlt időszakban minket választott kedvencének, vagy esetleg az elkövetkezendőkben ezt tervezi. Ahogy láthatjátok: mi ezt roppant mód díjazzuk!

Golden Bear kamasz korát éli, mégis állandóan valami csalafintaságokon töri a fejét. Ahogy most is. Évelején a Berlini Filmfesztiválon jutalmazza a legjobbakat, majd felveszi játszós mackónadrágját, belebújik kapucnis inkognitójába, és nálunk piheni ki a nemzetközi sikerek utáni fáradalmait. Ilyenkor hiperaktív gasztroblogger válik belőle, mindenhova bekukucskál, minden tálba belekóstol és felszed pár kilót – ami viszont kiválóan passzol aranysárga inkognitójához.

A pánkóság kritériumait roppant gyorsasággal sajátította el: barátságos a környezettel, nem eszi meg a barátait, csak biogazdaságokat látogat és a csokival is lemancsozott már. Szeret itt nálunk, olvas másokat, néha még bele is brummog, ahogy az jó medvéhez illik. Szereti a vendégeket és a nagy lakomákat.

Hm... és hogy mitől alternatív? A sok jóból nem választ legjobbakat, így nem is kell továbbadni. Nyári szabadságát tölti, üldögél a puffján, nézeget és örül: itten milyen csudajó!

Babos piláf

Nagyon sok olyan étel van, amit háztartásunk másik jeles képviselője sokkal jobban tud csinálni, mint én. A sok mindenből ez az egyik kedvencem, mert nagyon gyorsan kész van, ráadásul a vörösbab nálam mindentvivő. :)

Hozzávalók:

1 fej vöröshagyma
5 dkg nyers földi mogyoró
fél cukkini
2 db sárgarépa
1 konzerv vörösbab (vagy annak megfelelő mennyiségű főtt bab)
5 dkg mazsola
1 db zöld chili
kevés fahéj, bors, só, garam masala

köretként főtt barna rizs

A hagymán megpirítjuk a mogyorót, hozzáadjuk a kicsire vágott cukkinit és répát, majd a fűszereket, a chilit és végül a babot és mazsolát. Hipp-hopp kész van, és a sok különféle íz tökéletes harmóniát alkot. Nagyon szeretem!

összehasonlító receptelés

Mielőtt csúfos véget értek volna a répák, az itthoni nyulak ötletelésbe kezdtek egy Vajaspánkón látott receptre hivatkozva: miszerint répatorta igenis van, nemcsak a viccben, mer' az Írisz mon'ta. Hát mit tehettem volna? Magam is forráskutatásba kezdtem. Először megnéztem az Írisz által is hivatkozott (répa)tortaimádót, majd egy szupertitkos hozzászólásból továbbgöngyöltem ide a szálat. Aztán már csak mérlegelnem kellett.
Végül Írisz féle biosított változatot tekintettem alapreceptnek, csak visszatojásítottam, és a konyhaszekrény tartalmához igazítottam: ugyanis nem volt itthon dió, csak mogyoró, meg akkor már mazsola és fenyőmag. A cukormázzal eleve nem kínlódtam, úgyhogy a citrom is ment bele a tésztába -- vagy ahogy a Haggyállógva Vászka című filmben Máté Gábor narrátor mondta: "egy kis citronyt intéztem hozzája". A répa finomra reszelésére láncfűrésszel sem lehet rávenni, úgyhogy a tökreszelő volt a fájdalommentes megoldás, de ez szerintem nem volt kárára. A fűszerek mellé még tettem egy fél teáskanál tea masalat, ami nem rontotta el nagyon. Tehát most itt tart az átreceptesítés:
20 dkg teljes kiörlésű liszt
20 dkg barna nádcukor
1 cs. sütőpor
fél kanál szódabikarbona
10 dkg tört mogyoró (földi, meg bokros, vegyesen)
5 dkg fenyőmag (ezt legközelebb előtte lepirítom)
egy kis mazsola
csipet só, fahéj
fél-fél teáskanál gyömbér és tea masala
1,5 dl olaj
4 tojás
25 dkg durvára reszelt sárgarépa

"cirtony".

Tanulságok: legközelebb kipróbálom tojás nélkül, mert szerintem ennyi sütőpor meg szódabikarbona mellé tutira nincs rá szükség. A másik lehetőség, hogy csak fele mennyiséget teszem bele a sütőporból, és akkor egy kicsit sűrűbb lesz. Na, azért nem lett rossz így sem: ma már csak a morzsák és a kövér nyulak gurulnak a tányér peremén.

Wednesday, July 30, 2008

ujraszeptargyak.hu

Ma délután öttöl kilencig a HINTS INSTITUTE tart recycling wokrshopot Szabó Eszter Ágnes képzőművész vezetésével a Millenáris szabadtéri színpadán. A Műcsarnok és a LUMÚ molinóiból lehet táskákat készíteni a táska workshopon, pénzköltés nélkül tárgyat (dvd-t, műtárgyat, fotót, ruhát, bármit) cserélni a freeshopban, és javítanivalót hozni a Nomad Art Care utcai szervíz dolgozóinak.
Kultikus tárgykészítés és szabad a vásár - ráadásul még az idő is jó! Gyertek, gyertek!
(A program Anna Toth: "Egy elragadó világ" - szemétdomborzati tér-kép című kiállítás kísérőrendezvénye.)

Tuesday, July 29, 2008

ihlet után kajtatva

Kathryn Hinton tervező egyszercsak így döntött: a villák hegye végződjön betűben! S lőn. Elismerem, a konstrukció nem olyan roppant praktikus, mint a kávéskanál, amivel festeni is lehet, vagy egy vegetáriánus serpenyő, de a játékos kíváncsiság szerintem ennek is része. Ugyan elég nagy készletre lenne szükség, hogy csak egy egyszerű head line-t kirakjon belőle az ember, de legalább van egy jó indok arra, miért is kell egy háztartásba minimum ötven villa. Aztán még az is eszembe jutott, hogy milyen remek evőpálcika készletet csinálhattam volna a régi jó Erika írógépemből, a kreatív újrahasznosítás védőszárnya alatt!
A villát a design pumpa blogon leltem.

Monday, July 28, 2008

hőscincér a konyhámban

Nagyon szeretem a céklát, az ókonzervatív köményes, tormás ecetes változatot is, de az utóbbi időszakban a nyers változatokat részesítem előnyben. Ez viszont tapasztalataim szerint - ami nem olyan nagyon sok azért - nem működik jól minden céklából. De hát erre van kitalálva a piacon mostanában kapható újcékla.
Amennyire rút kis jószág - olyan mintha egy hőscincért kereszteztek volna egy kisegérrel - olyan meglepően ízletes, és az okosak szerint telis tele van vitaminnal. Úgyhogy se nem főztem, se nem sütöttem, csak pucolás után reszeltem:
3 cékla nyersen reszelve (30 dkg körül lehet talán),
2 kis doboz kefir, amit kikevertem
1 tk őrölt köménymaggal,
1 tk barna nádcukorral (mézzel is fimon lehet, csak épp elfogyott),
sóval,
tört fehétborssal, bele még
1 marék mazsola,
1 marék aprított dió.
Úgy elfogyott, hogy alig bírtam egy evőkanálnyit megmenteni a fotózáshoz:
Ha nem vigyázok, ez lesz a következő hajszínem :D

Friday, July 25, 2008

mars-expedíció

Annyira bírom az avokadót! Olyan a felülete, mint egy kráterekkel szabdalt bolygóé. Ha pedig krémet csinálunk belőle, pont mint a vuklánokból kitörő lávafolyam.

Én így csinálom:
1 puha avokadót
2 nagy gerezd fokhagymával összeturmixolok, hozzáadok
1 nyers tojássárgát (emiatt érdemes együltő helyben megenni),
fél deci oliva olajat,
1-1 teáskanál mézet,
csípős dijoni mustárt,
összetört fekete olajbogyót,
egy bő csavarásnyi citrom vagy lime levet, végül
pár szem frissen tört fehérborsot. És az egészet jól összekeverem.
Szerintem piritóssal és paradicsommal a legjobb. A Vajaspánkón itt olvashattok még avokado krém receptet.

Meska

A kézzel készült, hazai termékek használata és vásárlása, főleg esetleg a készítése, netán-tán újrahasznosított elemekből, szerintem igazán környezetbarátságos dolog.
Ezért ajánlom sok szeretettel a figyelmetekbe a harsogósan friss és új, magyar, "mindenféle egyedi
saját készítésű alkotásokat" kínáló portál oldalt, a Meska-t.
És ajánlom azért is persze, mert vattacukorhajú pánkó pajtásunk is benevezett az újonnan készült varrományaival. Várjuk a zsebes tatyókat! :)

Cole slaw saláta és magyar rokona

A cole slaw (káposzta saláta) névre hallgató salátával Angliában találkoztam először, és kellemes meglepetésként ért, h. ott is van olyan étel, ami angol és mégis van íze is. :P

Az eredeti recept:

60 dkg fejes káposzta
30-35 dkg sárgarépa

kb. 10 evőkanál majonéz
fél csokor petrezselyem
őrölt fehér bors
1 kiskanál méz
1 púpozott ek. ecetes torma

Az elkészítés gondolom nem igényel külön leírást.
Tegnap rákívántam erre a nagyszerű salátára, amit még sohasem csináltunk végig a leírás szerint, mert az a tippem h. csak azért kell rá ennyi majonéz, mert az angolok nem ismerik igazán a tejfölt. :P
A tegnapi saját verzió lila káposztával készült, és az öntet a következő képpen alakult:

joghurt, méz, kevés citrom, pici só, bors, kapor

Így is nagyon finom volt, és a salátához köretként basmati rizst és a már korábbiakban leírt cukkini korongot készítettük el.

amerikai álom :)

Frazon Zsófi ajánlásával:

Új kerékpártárolókért versengenek New Yorkban
Tegnap kiválasztásra került az a tíz koncepcióterv, amelyek közül végül egynek olyan arculatépítő szerepet szán New York városvezetése, mint amilyen a jellegzetes sárga taxié, vagy a szíves I love New York feliraté.

A teljes cikk elolvasható a hg.hu-n

Thursday, July 24, 2008

Magyar Narancs

Ma egész nap csak ülök a monitor előtt, verem a billentyűket, kint az őszből lassan tavasz lesz, hát gondoltam, elmegyek, veszek egy avokádót a vacsorához. Ha már zöldségeshez elmentem, hát elkanyarodtam az újságoshoz is, és ha már lekanyarodtam, akkor vettem is egy Magyar Narancsot. És mibe botlottam a Visszhang rovatban?
Idézem: "Berg Judit talán a legjobb hypolt gyerekkönyvszerzőnk, persze nem véletlenül és nem érdem nélkül. Kicsit pejoratív jelzővé vált, de én a legteljesebb jó szándékkal állítom róla, hogy kiváló iparos, mesterember, aki megtanult első osztályú szövegeket írni. Azt viszont ő is tudja: több interjúban is hangsúlyozza, hogy most nem sokra ment volna megbízható, szakmai tudásával az illusztrátor, Agócs Írisz nélkül." Kicsit gondolkodtam: milyen okot találjak, hogy ezt az ajánlót feltegyem egy vega/öko/bio/csokoládés gasztroblogra? Aztán rájöttem: a Magyar Narancs az már önmagában gasztrokategória, az illusztrátor meg Főpánkó! Mindenki más pedig: Tudatos Vásárló! És messze nem azért, mert édes :D

Észak-indiai preparation 2. folyt.

Mielőtt az igéreteimnek megfelelően befejezem a keddi vacsora menüsorát, szeretnék egy fűszerről írni. Ez pedig a fekete kardamom mag. Zöldet már régóta használok, amikor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem egy rendesen megcsinált indiai étel, zöld kardamom magom már akkor volt otthon. Leginkább tejes teába (a tejjel forraltam össze), vagy kávéhoz használtam: a kotyogóba a kávéörleménnyel együtt tettem be 1-2 zöld kardamom magot, csak a héját kicsit megtörtem, így a végeredmény egy nagyon kellemesen fűszeres ital lett. Fekete kardamom magot viszont most használtam először. A mag kétszer akkora, mint a zöld, de sokkal aromásabb - leginkább füstös - illata van. Mindkét fajta esetében fontos az antidepresszáns hatás - ami talán ilyen őszi időben nem is utolsó.
A channa dal - fűszeres lencse - egyik alapfűszere a fekete kardamom mag. Az étel 25 dkg sárga lencséből készül, amit a főzés előtt egy órára beáztattam, majd 4 szem fekete kardamom maggal, 2 nagy fahéjjal, 2-3 babérlevéllel, 1 kk kurkumával, sóval fel tettem lassú tűzön, lefedve főni, másfélszeres vízben, kb. fél órára. Miközben főtt, elkészítettem hozzá a fűszeres alapot. Ehhez egy jó nagy hagymát (vagy kettő kisebbet) szálakra vágtam, vajon (ghee) aranybarnára sütöttem, beletettem 2 gerezd összetört fokhagymát, 1 tk reszelt gyömbért, pár perc sütés után pedig következtek a porfűszerek fél-fél teáskanállal: chilipor, édesköménypor, channa masala, garam masala, végül 2 szárított piros chili. Újra 1-2 perc pirítás, majd hozzá 2 paradicsom finomra aprítva, és így főztem 3-4 percig (kevergetés mellett). Akkor tuti, amikor egészen massza szerű, és a vaj szinte külön válik. Ehhez jöhet a megfőtt lencse, majd az egészet néhány percig még lassan együtt kell forralni. Ezt a fogást érdemes először csinálni, mert nagyon könnyen melegen tartható, vagy melegíthető.

Végül pedig a krumplis raita, ami annyira egyszerű, hogy tk. a főzés bármelyik üres 10 percében elkészíthető. Négy főre 8 szem apróbb krumpliból csináltam, amit előtte megfőztem, egy tálban villával szétnyomtam, tettem hozzá egy kevés apróra vágott lila hagymát. Egy nagy doboz joghurtot alaposan kikevertem, hozzáadtam egy evőkanál barnacukrot (lehet méz is), 1,5 tk pirított római köményport, ízlés szerint chiliport és fekete kősót. A joghurtot ráöntöttem a krumplira, tettem még hozzá korianderlevelet (nekem oljaban eltett van), és egy csipet édesköményt. Majd jól összekevertem.
Az egész menü tehát a fűszeres lencséből, a sajtos borsóból, krumplis raitából és a mentás lepényből állt. Így együtt több órát vesz igénybe, de néha mégis megéri végigcsinálni. Az is klassz, ha csak egy-egy fogást készít el az ember, kis rizzsel és/vagy raitával, attól függően, mennyi idő van rá. Ha megnézitek az előző menüt, amit pár hete leírtam (itt és itt, ugyancsak folytatásos kisregény formátumban), akkor láthatjátok, hogy logikailag hasonló: levesszerű lencse/borsó, zöldséges curry, raita és lepény. A két menü így tk. négy étel, két raita és két lepény, amelyek ízlés szerint variálhatók. A menüsorok természetesen csak javaslatok. Szerintem érdemes velük kísérletezni.
Befejezésnek pedig egy laza desszert, ami a csípős és fűszeres ételek után jó levezetésnek: ananászt és egzotikus befőttet turmixoltam össze vanília fagylalttal.
A desszert része a medvéket (és barátaikat) is nagyon izgatta, nézték is, hogy van-e még...Nekem úgy tűnik, a pánkó szerzők - a csokoládéságon kívül - az indiai ételekben is közös érdeklődést mutatnak, így már több remek étket találhattok az oldalon, ha az indiai címkére klikkeltek!

Wednesday, July 23, 2008

Észak-indiai preparation 2.

Tegnap este belevágtunk a nemrégiben elsajátított vegetáriánus észak-indiai menüsorok egyikének elkészítésébe és elpusztításába. Ezúttal segítőim is akadtak, főzésben és dokumentálásban egyaránt (fotó: Írisz), úgyhogy alig több mint három óra alatt el is készültünk. Mielőtt belevágnék, mesélek valamit. Amikor első alkalommal jártam főzni tanulni, akkor csirkés kurzust csináltam. Nagyon jó kis kaják, azóta is csinálom itthon. De most, hogy végigcsináltam egy vegetáriánust, valahogy egészen másként látom az egészet. A csaj, aki tartja abszolut vega, és először nem is értette, hogy húsevő magyar háziasszonyok miért akarnak vega menüket tanulni. Én, aki tényleg és igazán szeretem a húst, teljes meggyőződéssel állítom, hogy ezek azok a kaják, amelyeknél eszembe se jut, hogy még egy kis hússal megbolondítsam, úgy klasszak, ahogy vannak, semmi hússzerű pótlék, csak egyszerű hozzávalók (borsó, lencse, krumpli, stb.) fifikásan fűszerezett csodálatos együttállása.
De akkor lafaty helyett a fogások:
channa dal (fűszeres lencse)
mattar paneer (zöldborsós, sajtos curry)
potato raita (joghurtos krumpli „saláta”)
poodina parantha (mentás lepény).
Ma leírom a zöldborsóst és a lepényt, holnap pedig a lencsét és a raitat.
A mattar paneer-hez először a sajtot csináltam meg. Ehhez forraltam 2 l tejet (3,6%-ost), és amikor már habosra forrt, akkor beletettem annyi ecetet (6% ecetből 4 ek), ami szétválasztotta a zsírt és a savót. Ez elég gyorsan ment, kb. 15 másodperc. Jól átkevertem, majd egy vékony anyaggal kibélelt szűrőbe öntöttem, lecsöpögtettem, fölül összetekertem a csomagot, a tejeslábast megtöltöttem vízzel, és rátettem nehezéknek. Ez 15 perc alatt megfelelően kilapítja és összetömöríti. A végeredmény kb. 20 dkg teljesen natúr sajt.Amíg hűlt, megcsináltam hozzá a zöldborsós alapot. Felforrósított vajon (ghee) az üvegesnél kicsit jobban megpirítottam egy apróra vágott hagymát egy darab fahéjjal, majd hozzáadtam 2 gerezd szétnyomott fokhagymát, és 1 teáskanál reszelt gyömbért, 1-2 percig kevertem. Aztán a porfűszerek fél-fél teáskanállal: kurkuma, chili, feketebors és garam masala. újabb 1-2 perc keverés, majd 2 friss zöldchili aprítva, 2 ek paradicsompüré és só. 3-4 perc főzés, amíg egészen sűrű állagú massza nem lesz belőle. Aztán bele 20 dkg zöldborsó, pár perc után annyi langyos víz, hogy bő szaftos legyen, végül pedig a kockára vágott sajt. Az egészet addig kell főzni, amíg a borsó elveszíti a harsogósságát, de még nem pépesedig szét.
Elvileg ezt a fogást önmagában is lehet enni, egy kis rizzsel és bármilyen lepénnyel.A lepény tésztáját már délután összeraktam, és a hűtőben tartottam egészen a nyújtásig. A tészta (8 db 10 centis lepényhez): 25 dkg teljes kiőrlésű liszt, 1 teáskanál ajwain (carom mag), fél teáskanál chilipor, 1 ek olaj, és annyi víz, hogy sűrű, jól gyúrható tészta legyen. Sütés előtt diónyi golyókra szedni, kb. 10 centisre nyújtani, megszórni friss, aprított mentalevéllel (nekem épp nem volt, csak lime-ban eltett chilis mentalekvárom – ott látszik a hónom alatt), majd félbe hajtva újra nyújtani, finoman olajozott serpenyőben mindkét oldalán sütni. Kis konzultációt követően a paranthakat Írisz készítette!
Holnap a lencsével és a raitaval folytatom!

Link ajánló


Telefonbárányok és egyéb hasznos és érdekes dolgok a greenUPGRADER oldalán.

Csokoládé


szatyor tudatos vásárlóknak :)

Ha megvan a kenyér és a bor, esetleg egy belső zsebben egy kis csokoládé, mi másra is lehetne még szükség? :))
Forrás:
http://www.rebeccaminkoff.com

Tuesday, July 22, 2008

Humusz

Egyszer már bejegyeztem a saját hamis-humusz receptemet, de akkor nem volt hozzá szépséges fotó, másrészt most csicseriborsóból készítettem, ahogy igaziból kell.

Hozzávalók:
15 dkg főtt csicseriborsó (1 napig áztatom, majd fedő alatt kb. 45 percig főzőm)
5 dkg tahini
1 gerezd fokhagyma
kevés olíva olaj
kevés frissen csavart citrom leve
só,
bors,
kevés víz

Csak saccolom a mennyiségeket, mert mindent szemre szoktam mérni. A botmixerem elég nehezen veszi az akadályt, így mindig annyi vizet adok a hozzávalókhoz, h. hajlandó legyen még turmixolni, de ne legyen túl folyós a massza.
Az egyik lehető legfinomabb kenyér kence, főleg ha saját készítésű, magocskás kenyérrel esszük.

Csókolom, répatorta van?

Nem is tudom, hogyan kezdjem. Nem a végeredmény miatt teszem fel most ezt a bejegyzést, hanem amiatt, h. ez az első torta, amit valaha sütöttem. Amikor láttam, hogy annak ellenére, hogy teljesen saját verziós a recept, gyönyörűen feljött a tészta, azt jutott eszembe, h. már semmi sem menthet meg attól, hogy jól sikerüljön. Az ördög persze nem alszik, én pedig képtelen vagyok egyszerre csak egy dolgot csinálni, így miközben telefonon örvendeztem a szépséges tortának, a másik kezemmel az egészet a padlóra borítottam.
Csak esztétikailag sínylette meg a dolgot, egészben maradt, csak kicsit fura formát vett fel. Viszont eszméletlen finom lett. Ajánlom mindenkinek, de csak két szabad kéz használatával.


A receptet, amit tojásmentesre és bio-ra alakítottam, itt találtam.
Hozzávalók:

25 dkg finomra reszelt sárgarépa
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
18 dkg nádcukor
8 dkg méz
1 cs. sütőpor
1/2 kávéskanál szódabikarbóna
15 dkg apróra vágott dió
1,5 dl olaj
kevés víz
csipet só, gyömbér, fahéj, kardamom,
kevés gyömbér


cukormáz:
fél citrom leve, 18 dkg porcukor összekeverve

A lisztet, sütőport, szódabikarbónát elmorzsolom az olajjal, hozzákeverem a cukrot. A répát összekerverem a fűszerekkel, leöntöm mézzel, hozzáadom a liszthez, és az egészhez keverem a diót, és annyi vízet, h. ne essen szét. Tortaformába teszem, 45 percig 180 fokon sütöm.

A mázat nem tudtam megcsinálni, mert nem tartunk itthon fehér cukrot. Próbáltam finomra darált nádcukorral helyettesíteni, de sajnos nem lett belőle máz. Legközelebbre szerzek porcukrot, mert az a fehér plusz réteg nagyot emel az összképen. A mázat még rögtön a tortára kell tenni, majd vissza a sütőben hogy ott rászáradjon.

Vigyázat! Nagyon finom!

Címkék közt bolyongva

A bejegyzés nem lesz annyira zamatos, mint ahogy a hozzácsatolt kép sejteti. Laza az asszociáció, címkékről lesz szó.
Mégpedig a blog jobb oldalán található címkékről, amik egyre kuszább burjánzását most megállítottam. Mikor kezdtem a pánkót, jó ötletnek tűnt, h. minden kis hozzávalóhoz tartozzon címke, de egy idő után annyira elszaporodtak, h. a jól átláthatóság rovására ment a bőség.

A legnagyobb változás, h. a bejegyzések nagyrésze betuszkolható három fő témakörbe ( recept, körny.véd, bio), ezek külön is kattinthatóak a jobb oldalon felül. Ehhez az fontos, h. kedves szerkesztők, mindig jelezzétek, h. melyik kategóriába tartozik a bejegyzés, amit írtok.

A címkéknél csak főbb ételtípusokat hagytam meg, v.mint jópár egyéb gyűjtőcsoportot, ami remélhetőleg praktikussá teszi az oldalon való keresést - már, ha bárki is keresne bármit itt :))).

Konkrét ügyeket pedig még mindig nagyszerűen meg lehet találni a google-ben beírva a vajaspánkó + a keresett konkrét dolog - varázslattal.

Monday, July 21, 2008

Csodás citromos pudding


A bejegyzés címét Jamie Olivertől kölcsönöztem, ahogy a receptet is. Ez a desszert tényleg csodás, alig bírom megállni, hogy ne készítsem el hetente, gyors, könnyű, alig kell bele liszt, a cukron is lehet csalni, így bűntudat nélkül fogyasztható a nap bármely szakában:) Jamie egyetlen dologban téved: azt írja, "4 személyre" haha, nevetnem kell..kettőre esetleg.

Azzal kezdjük, hogy keresünk egy tűzálló tálat, és egy mély tepsit, amibe a tál belefér. Ha ez a két dolog megvan, a többi gyerekjáték! :) A sütőt előmelegeítjük 200 fokra.

6 dkg vajat kikeverünk 12 dkg cukorral (ez a recept szerinti mennyiség) és 1-2 citrom reszelt héjával. Hozzáadunk 2 tojás sárgáját, 6 dkg finomlisztet, késhegynyi sütőport, 2 és fél-3 dl tejet és a citromok kifacsart levét.
Egy másik tálban habbá verjük a 2 tojás fehérjét, majd óvatosan összedolgozzuk a lisztes keverékkel. Kivajazott tűzálló edénybe öntjük, (az enyém 20 cm átmérőjű és 5 cm mély), az edényt a tepsibe tesszük, majd a tepsit az edény egyharmadáig megtöltjük vízzel. Aztán az egészet óvatosan be a sütőbe, és 40-45 percig nem is kell vele foglalkozni.
Nálam megesett már, hogy elég barnának találtam a tetejét, és kivettem hamarabb, de ekkor az alja folyós maradt (persze azért kárba nem veszett:)). Ha viszont rendesen átsül-átgőzölődik, akkor vágható lesz. És csodás citromos!

(Ha kivettétek, óvatosan bánjatok az edénykombinációval a forró víz miatt! Én úgy szoktam, hogy óvatosan leöntöm kb a felét, aztán már meg tudom fogni a puddingos edényt.)

Friday, July 18, 2008

SOS - Lelenc Kutyamentő Egyesület

A tegnapi Népszabadságban van egy rövid írás Hargitai Miklós tollából a Lelenc Kutyamentő Egyesületről. A lényeg röviden: az Egyesület nem kaphatja meg azt a 15 millió forintot, amit mi adófizetők számukra felajánlottunk. Az APEH nem utalta át a pénzt, mert ugyan két éve bejelentették az Egyesületet, de a nyilvántartásba vétel bejegyzésre csak napok múlva került sor, így három nap híján lecsúsztak arról a két évről, ami az 1%-os felajánlásokhoz szükséges. Első fokon pert nyertek, de az APEH fellebbezését követően az ítélőtábla mégsem nekik adott igazat. A pénz ugyan megvan, hiszen mi azt már felajánlottuk, de a törvénykezés nem teszi lehetővé, hogy ezt megkapják. Persze, értem én, a törvény, az törvény, a jogszabály, pedig jogszabály – bár máshol is „ekkora rend” volna! Most viszont az van, hogy az ország egyik legjobban működő kutyamenhelyén a megmentett kutyák léte (akik általában nem maguk választják ezt a sorsot) veszélybe került.

Két formában lehet segíteni: akik régóta vágynak kutyára, azok most igazán nem találhatnak jobb alkalmat az örökbefogadásra, akik pedig ezt nem tehetik meg, azok anyagilag is támogathatják az Egyesületet. A támogatások leírhatóak az adóból (vagy adóalapból, ezt sosem tudom), és aki rendszeresen utal számukra, annak ezt kérnie sem kell, automatikusan kiküldik az igazolást. Aki úgy érzi, megteheti, hogy anyagilag (bármekkora összeggel) támogatja őket, az ide utalhat: MKB 10300002-20228260-00003285
A Lelenc Kutyamentő Egyesület honlapját itt találhatjátok!


Nem hiszem, hogy írásban ki tudnám fejezni a felháborodásomat!

Thursday, July 17, 2008

Zellerkrém leves pirított mandulával

Ezt a receptet Dorkától lestem, aki pedig az ő legkedvencebb gasztroblogjáról a chili&vanilián találta.
Kicsit másképp készítettem, mint ahogy az eredeti recept diktálja, de a végeredmény nem volt rossz.


Három kisebb krumplit, egy közepes zellert, sajnos egy körte helyett egy almát, egy fej hagymát kockáztam fel. Fokhagymát és friss rozmaringot aprítottam. Reszeltem egy kevés gyömbért is.
Kevés olíva olajra ráhajítottam a hagymát, fokhagymát, rozmaringot, gyömbért és néhány egyéb fűszert, ami a kezemügyébe akadt és belekívánkozott, kevés sót.
Hozzáadtam a zellert, összeforgattam, majd kevés vízzel felöntöttem, és hagytam kicsit fedő alatt fortyogni. Majd erre rá a krumpli, alma, kevés víz, fortyogtatás. Majd íz korrigálás sóval, víz és negyedóra főzés.
Kicsit hagytam hűlni, bebotmixeltem, joghurtot kevertem hozzá, tetejére píritott mandulát szórtam, és csak ettem, ettem, ettem. :)

Wednesday, July 16, 2008

egy hegy meg(g)y

Hétvégén - ahelyett, hogy a betűkkel bajlódtam volna - befőztem. Mit tegyünk, most van itt a meggy ideje! És, ha már vettem három kiló meggyet, hát vettem hozzá két kiló sárgabarackot is. A lendület, az lendület.
Barackból csak egy fajtát főztem: citromos, gyömbérest.
2 kg sárgabarack (nagy darabokra vágtam)
75 dkg cukor (a barack édes volt, kóstolgatással döntöttem mennyi)
2 dzsemfix (2:1)
1 közepes gyömbér (reszelve kb. 2 teáskanál)
1 nagy citrom leve
A barackokat 6-8 darabra vágtam, összekevertem a cukorral és a fixel, és még hidegen beletettem a gyömbért és a citrom levét is. Majd lassú melegítés (hogy a barackdarabokat átitassa a savanykás szmötyi), rövid forralás (5 perc), üvegezés, fejenállás, pihenj.
A meggy lélekölőbb volt - a magozás miatt. Viszont nagyon jó meggyet sikerült vennem, azt a sűrű, sötét húsú, apró szemű fajtát, amit ugyan sokkal nehezebb, meg lassabb magozni, de a gasztoélmény végeredmény összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, mint a nagy, fehérhúsú leves verzió esetében (amit viszont enni finomabb). Csináltam egy alapreceptet, amit aztán 2-3 üvegenként továbbízesítettem.
Meggy alaprecept:
3 kg meggy
1.5 kg cukor
3 dzsemfix (2 db 2:1, és 1 db 3:1 - a sok lé miatt döntöttem így).
Keverés, összefőzés, kóstolás, és egy üveg kimerése (hogy legyen egy kis natur is). Aztán a változatok jöttek. Ehhez mindig kiszedtem külön edénybe 2-3 üvegnyit, amit a fűszerekkel egy percre összeforraltam. Majd ahogy eddig: üvegezés, fejenállás, pihenés. Csináltam levendulásat (üvengenként 1 evőkanál levendulavirág - amit előzőleg beáztattam), gyömbéres-fahéjast (üvegenként 1 teáskanál reszelt gyömbér, fél kávéskanál fahéjpor), és persze csokoládésat (2 üvegbe 10 dkg 86%-os francia étcsokoládé). A feliratok is kézműves termékek, tipográfus ismerőseim majd csukott szemmel kanalazhatják (gondoltam, beteszem a postot a képzőművészet címke alá is, de aztán magamba szálltam :-)
Az egyéb betűkkel való bajlódásaim pedig megmaradtak a dolgos hétköznapokra.

Kiállítás meghívó

Holnap, csütörtökön, 16 órakor nyílik a Millenárison az "Egy elragadó világ" - szemétdomborzati térkép című Anna Toth kiállítás. Ha ráklikkeltek a képes meghívóra, elvileg szinte olvashatóvá válik, de a lényeget szívesen ideírom. A helyszín a Fogadó Padlása, ahová most kívülről, a homlokzati vaslépcsőn lehet felmenni. A megnyitót György Péter celebrálja, utána pedig lesz mindenféle zene. Gyertek, gyertek. A Néprajzi Múzeum példás dolgozóinak szemetét már gondolom rég beépítették az alkotók.
Jövő héten, 23-án (szerda) ugyancsak este hattól lesz egy beszélgetés, ökológia, társadalom és művészet összefüggéseiről, amit a kiállítás egyik kurátora, Iványi-Bitter Brigitta vezet, a résztvevők között pedig ott csücsül Szabó Eszter Ágnes képzőművész (Hints), Kismarty-Lechner Zita (Cellux Csoport), Thiesz Angéla (Retextil Alapítvány), meg én. Erre is vala az invitácija.
Ilyen volt, amikor még épült:

Ökoszolgálat

Soksok hasznos infó: itt!

Monday, July 14, 2008

Ha meleg, akkor szárítás

A bejegyzés tulajdonképpen semmiféle megszívlelendő tanulsággal nem jár, pusztán kísértések láncolatáról számol be. Ugyanis a szombati piac-turizmus alkalmával lényegesen több friss, leszüretelt bazsalikomot vásároltam, mint amennnyit egyszerre elhasználni lehetséges (hacsak nem pestot csinál az ember), de az időjárás kedvezett a szárításnak, így nem küszködtem önmérséklettel. Amennyit lehetséges volt, elhasználtam belőle frissen, de miután a fagyasztóban már van egy adag, hát ezt most szárítottam. És annyira szépek, hogy a továbbiakban sem a fotózásnak, sem pedig a postolásnak nem bírtam ellenállni. Hát így! De gondoltam, a sáfrányhoz szépen illeszkedik - színben is, meg témában is :)

Sunday, July 13, 2008

Sárgadinnye leves

A nyár kedvenc ételei közé tartoznak a gyümölcslevesek. Én soha nem főzöm, csak turmixolom. Ma sárgadinnye levest készítettem. Ez mindig biztos siker!!!
Hozzávalók:
Két nagyobb sárgadinnye
1 liter gyümölcslé (ananász vagy körte)
2,5 dl tejszín
0,5 l tej
vaníliafagylalt

A dinnyéket kis kockákra vágom, felét összeturmixolom a gyümölcslével, hozzáadom a tejet, tejszínt, beteteszem a többi dinnyedarabot. A tányérokba két-két gombóc fagyit adagolok, erre merjük rá a levest.

Friday, July 11, 2008

Iranian Saffron

Barátnőm október óta Teheránban él, és a nyári hazautazása alkalmával teával és sáfránnyal lepett meg. A tea fél kilós, a sárfány fél grammos: szerintem ez már önmagában nagyon vicces. A sáfrány nemcsak elképesztően gyönyörű, de az illata is mennyei. Egyszerűen nem tudok vele betelni! Lehet kupacokba rendezni, mert 5 grammot már lehet. Ez itt az egész kupac:

Ahogy ez a dobozon is látszik, akár 2011-ig eltehetném, de talán nem lesz rá szükség. Úgyhogy most el is kezdek sáfrányos recepteket keresni, olyanokat, amelykre eddig csak legyintettem: persze, egy csipet sáfrány...
Ha valakinek van ötlete, azt nagyon szívesen veszem.